⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
12. fejezet
1. vers
Időközben sokezres sokaság gyűlt össze, akkora, hogy már egymást taposták. Jézus először a tanítványaihoz kezdett beszélni: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól!
2. vers
De nincs olyan gondosan leplezett dolog, amely nyilvánosságra ne kerülne, és olyan titok, amely ki ne tudódna.
3. vers
Ennélfogva amit a sötétben mondtok, a világosságban fogják hallani, és amit a saját szobátokban suttogtok, a háztetőkről hirdetik majd.
4. vers
Mi több – mondom nektek –, barátaim: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, és azután semmi többet nem képesek tenni.
5. vers
Hanem rámutatok nektek, kit kell félnetek: azt féljétek, akinek, miután megölt valakit, van hatalma a gyehennába dobni. Igen – mondom nektek –, őt féljétek.
6. vers
Vajon nem öt verebet adnak két csekély értékű pénzérméért? Isten mégsem felejt el egyet sem közülük.
7. vers
Sőt, azt is tudja, hogy hány hajszál van a fejeteken. Ne féljetek, ti sokkal többet értek, mint a verebek!
8. vers
Mondom nektek: ha valaki vállalja az emberek előtt, hogy ismer engem, az Emberfia is vállalni fogja Isten angyalai előtt, hogy ismeri őt.
9. vers
De aki megtagad engem az emberek előtt, azt meg fogják tagadni Isten angyalai előtt.
10. vers
És mindannak, aki az Emberfia ellen szól egy szót is, Isten megbocsát, de aki a szent szellemet gyalázza, annak Isten nem bocsát meg.
11. vers
Mikor pedig nyilvánosan kihallgatnak, kormánytisztviselők és hatalmak elé visznek titeket, ne kezdjetek aggódni amiatt, hogy mit hoztok fel a védelmetekre, vagy mit mondtok,
12. vers
mert a szent szellem még abban az órában megtanít benneteket arra, amit mondanotok kell.”
13. vers
Akkor valaki így szólt hozzá a sokaságból: „Tanító, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!”
14. vers
Ő ezt mondta neki: „Ember, ki nevezett ki engem, hogy bíráskodjak fölöttetek, vagy elosszam köztetek az örökséget?”
15. vers
Azután így szólt hozzájuk: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és őrizkedjetek mindenfajta kapzsiságtól, mert még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki.”
16. vers
Azzal elmondott nekik egy szemléltetést, így szólva: „Egy gazdag embernek jól termett a földje.
17. vers
Így hát okoskodni kezdett magában: »Mit tegyek most, hogy nincs hová begyűjtenem a termésemet?«
18. vers
Majd így szólt: »Ezt teszem: lebontom a raktáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm be minden gabonámat és minden javamat,
19. vers
és azt mondom majd magamnak: ’Nagy vagyonod van sok évre felhalmozva. Pihenjél, egyél, igyál, élvezd az életet!’«
20. vers
Isten azonban ezt mondta neki: »Esztelen, még az éjjel meghalsz. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?«
21. vers
Így jár az, aki kincset halmoz fel önmagának, de Isten szemében nem gazdag.”
22. vers
Ezután így szólt a tanítványaihoz: „Ezért azt mondom nektek, hogy ne aggódjatok tovább az életetek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni.
23. vers
Mert az élet többet ér, mint az eledel, és a test, mint az öltözék.
24. vers
Figyeljétek meg a hollókat: se nem vetnek, se nem aratnak, és nincsen se pajtájuk, se raktáruk, Isten mégis táplálja őket. Hát nem értek ti sokkal többet a madaraknál?
25. vers
Ki az közületek, aki aggódásával egy kicsit is meg tudja hosszabbítani az életét?
26. vers
Ha tehát még egy ilyen kis dolgot sem tudtok megtenni, miért aggódnátok a többi dolog miatt?
27. vers
Figyeljétek meg, hogyan növekednek a liliomok: nem is fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon még dicsősége teljében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
28. vers
Ha pedig a mezőn a növényzetet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, mennyivel inkább titeket, ti kishitűek!
29. vers
Ne nyugtalankodjatok hát tovább amiatt, hogy mit fogtok enni, és mit fogtok inni, és hagyjatok fel a túlzott aggodalmaskodással,
30. vers
mert mindezekért a világ nemzetei törik magukat, a ti Atyátok viszont tudja, hogy szükségetek van ezekre.
31. vers
Ehelyett állandóan az ő királysága legyen az első helyen az életetekben, és akkor ezeket a dolgokat megadja nektek Isten.
32. vers
Ne félj, kicsiny nyáj, mert az Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot.
33. vers
Adjátok el javaitokat, és adjatok irgalmas adományokat. Szerezzetek elnyűhetetlen erszényeket, maradandó kincset az égben, ahová tolvaj nem jut, és ahol moly sem tesz kárt semmiben.
34. vers
Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is.
35. vers
Legyetek felöltözve, álljatok készen, égjen a lámpátok,
36. vers
és legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, hogy az uruk visszatérjen a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, rögtön ajtót nyithassanak neki.
37. vers
Boldogok azok a rabszolgák, akiket az úr, amikor megjön, virrasztva talál! Biztosak lehettek benne, hogy átöltözik egy szolgának a ruhájába, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és szolgál nekik.
38. vers
És ha a második őrszolgálatkor jön meg, vagy akár a harmadik őrszolgálatkor, és virrasztva találja őket, boldogok!
39. vers
De gondoljatok bele, ha a házigazda tudta volna, melyik órában jön a tolvaj, nem hagyta volna, hogy betörjenek a házába.
40. vers
Ti is álljatok készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem tartjátok valószínűnek.”
41. vers
Ekkor Péter így szólt: „Uram, csak nekünk mondod ezt a szemléltetést, vagy mindenki másnak is?”
42. vers
Az Úr pedig ezt mondta: „Ki valójában a hű sáfár, az értelmes, akit az ura kinevez majd a szolgákból álló személyzete fölé, hogy mindig megadja nekik részüket az eledelből a kellő időben?
43. vers
Boldog ez a rabszolga, ha az ura ilyen munkában találja őt, amikor eljön!
44. vers
Biztosak lehettek benne, hogy mindene fölé kinevezi.
45. vers
De ha ez a rabszolga azt mondaná valamikor is magában: »Késik az én uram«, és verni kezdené a szolgákat meg a szolgálólányokat, és elkezdene enni, inni és lerészegedni,
46. vers
akkor olyan napon jön meg ennek a rabszolgának az ura, amelyen nem várja őt, és olyan órában, amelyet nem tud, és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a hűtlenek sorsára juttatja.
47. vers
Akkor arra a rabszolgára, aki értette ugyan ura akaratát, de nem készült fel annak jövetelére, vagy nem tett eleget a kérésének, sok ütést mérnek.
48. vers
Amelyik viszont nem értette, és úgy tett ütéseket érdemlő dolgokat, arra keveset mérnek. Bizony, mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire sokat bíztak, attól a szokottnál többet fognak követelni.
49. vers
Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön, és mi mást is kívánhatnék, ha már lángra lobbant?
50. vers
Igen, van egy keresztség, amellyel meg kell keresztelkednem; mennyire gyötrődöm, míg meg nem történik!
51. vers
Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Semmiképpen – mondom nektek –, hanem inkább megosztottságot.
52. vers
Mert mostantól fogva egy házban öten lesznek, akik ellentétbe kerülnek, három kettővel, és kettő hárommal.
53. vers
Ellentétbe kerül az apa a fiúval és a fiú az apával, az anya a lánnyal és a lány az anyával, az anyós a mennyel és a meny az anyóssal.”
54. vers
Azután még ezt is mondta a sokaságnak: „Amikor látjátok, hogy felhők jelennek meg nyugaton, rögtön ezt mondjátok: »Vihar jön«, és úgy is lesz.
55. vers
És amikor azt látjátok, hogy déli szél fúj, ezt mondjátok: »Hőség lesz«, és bekövetkezik.
56. vers
Képmutatók, ha a föld és az ég jelenségeiből meg tudjátok állapítani, hogy milyen idő lesz, a mostani időszak jelentőségét miért nem tudjátok megállapítani?
57. vers
Miért nem ítélitek meg magatok, mi az igazságos?
58. vers
Amikor például peres ellenfeleddel az egyik vezető tisztviselőhöz tartasz, már útközben kezdd el rendezni a vele folytatott vitát, nehogy a bíró elé vigyen, a bíró meg átadjon a bírósági tisztviselőnek, a bírósági tisztviselő pedig börtönbe vessen.
59. vers
Mondom neked, semmiképpen nem kerülsz ki onnan, míg az utolsó fillérig vissza nem fizetsz mindent.”
Könyvek
