⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
24. fejezet
1. vers
A hét első napján azonban jó korán a sírhoz mentek, és vitték a fűszereket, amelyeket előkészítettek.
2. vers
Ám a követ a sírtól elhengerítve találták,
3. vers
és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
4. vers
Míg ők tanácstalanul álltak emiatt, ott termett mellettük két férfi ragyogó öltözékben.
5. vers
Az asszonyok megrémültek, és nem mertek rájuk nézni, ezért a férfiak ezt mondták nekik: „Miért keresitek az élőt a halottak között?
6. vers
Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt:
7. vers
az Emberfiát bűnös embereknek fogják átadni, oszlopra feszítik, és a harmadik napon feltámad.”
8. vers
Ekkor visszaemlékeztek a szavaira,
9. vers
és a sírtól visszatérve, beszámoltak mindezekről a tizenegynek, és a többieknek mind.
10. vers
Mária Magdaléna, Johanna és Mária, Jakab anyja voltak ezek. A velük levő többi asszony is elmondta ezeket az apostoloknak.
11. vers
De azok képtelenségnek tartották mindezt, és nem hittek az asszonyoknak.
12. vers
Péter azonban fogta magát, elfutott a sírhoz, és ahogy előrehajolt, csak a lenvászon darabokat látta. Elment hát, csodálkozva a történteken.
13. vers
De még azon a napon ketten közülük úton voltak egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől mintegy tizenegy kilométerre volt,
14. vers
és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15. vers
Ahogy beszélgettek és tanakodtak ezekről, maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
16. vers
Látták őt, de nem ismerték fel.
17. vers
Így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek itt az úton?” És ők szomorúan megálltak.
18. vers
Az egyikük, Kleopás, így válaszolt neki: „Egyedül laksz idegenként Jeruzsálemben, hogy nem tudod, milyen dolgok történtek ott ezekben a napokban?”
19. vers
Ezt kérdezte tőlük: „Milyen dolgok?” Ezt mondták neki: „Amik a názáreti Jézussal kapcsolatosak. Ő próféta volt, akit Isten és az egész nép nagyra becsült, mivel nagy hatást ért el a szavaival és a tetteivel.
20. vers
A magas rangú papjaink és vezetőink átadták őt, hogy halálra ítéljék, és oszlopra feszítsék.
21. vers
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja szabadítani Izraelt. Igen, és mindezek mellett már harmadik napja, hogy ezek megtörténtek.
22. vers
Ezenfelül némely közülünk való asszony is megdöbbentett minket, mert amikor korán a sírhoz mentek,
23. vers
és nem találták a testét, eljöttek, azt mondva, hogy természetfölötti látomást is láttak angyalokról, és azok azt mondták, hogy ő él.
24. vers
Aztán elmentek némelyek a velünk levők közül a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt nem látták.”
25. vers
Ő azért ezt mondta nekik: „Ó, ti értetlenek, és ti, akiknek nem fogékony a szívetek, hogy higgyetek mindabban, amit a próféták mondtak!
26. vers
Nemde szükség volt arra, hogy a Krisztus elszenvedje ezeket, és dicsőségre jusson?”
27. vers
És Mózestől és az összes Prófétától kezdve értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak a teljes Írásban.
28. vers
Végül annak a falunak a közelébe értek, ahová tartottak, ő pedig úgy tett, mintha továbbmenne.
29. vers
De azok így unszolták: „Maradj velünk, mert esteledik, és mindjárt vége a napnak.” Azzal bement, hogy velük maradjon.
30. vers
És amint asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik.
31. vers
Ekkor felismerték, és rájöttek, hogy ki is ő valójában. Ő viszont eltűnt előlük.
32. vers
És ezt mondták egymásnak: „Hát nem indított meg minket olyan mélyen, amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta nekünk az Írásokat?”
33. vers
És még abban az órában elindultak, visszatértek Jeruzsálembe, és megtalálták a tizenegyet, meg azokat, akik összegyűltek velük.
34. vers
És ezek mind ezt mondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!”
35. vers
Erre ők is elmondták az úton történteket, és hogy hogyan ismerték fel abból, ahogyan megtörte a kenyeret.
36. vers
Még ezekről beszéltek, amikor ott termett közöttük Jézus, és ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”
37. vers
De megrettentek és megrémültek, mert azt hitték, szellemet látnak.
38. vers
Így hát ezt mondta nekik: „Miért nyugtalankodtok, és miért támadtak kételyek szívetekben?
39. vers
Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy én vagyok az. Tapintsatok meg, és lássátok, mert egy szellemnek nincs húsa és csontja, ellenben, ahogy látjátok, nekem van.”
40. vers
És amint ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41. vers
De amikor az örömtől még mindig nem hittek, és csak ámultak, ő így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”
42. vers
Odanyújtottak hát neki egy darab roston sült halat,
43. vers
ő pedig elvette, és a szemük láttára evett.
44. vers
Majd ezt mondta nekik: „Mikor még veletek voltam, elmondtam nektek, hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban.”
45. vers
Akkor segített nekik, hogy teljesen megértsék az Írások jelentését,
46. vers
és ezt mondta nekik: „Ez van megírva: a Krisztus szenvedni fog, és a harmadik napon feltámad a halottak közül,
47. vers
és az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden nemzetben hirdetni fogják azt, hogy az emberek bánják meg a bűneiket, és megbocsátást nyernek.
48. vers
Tanúi kell hogy legyetek ezeknek.
49. vers
Én pedig elküldöm rátok, amit megígért az én Atyám. Ti azonban maradjatok a városban, míg erőt nem kaptok a magasból.”
50. vers
Majd kivezette őket egészen Betániáig, és felemelve a kezét, megáldotta őket.
51. vers
Miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felemelkedett az égbe.
52. vers
Ők pedig hódoltak neki, és nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
53. vers
És folyton a templomban voltak, dicsőítve Istent.
Könyvek
