⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Lukács evangéliuma

chapter 24


Chapters:


verse #1

A hét első napján azonban jó korán a sírhoz mentek, és vitték a fűszereket, amelyeket előkészítettek.


verse #2

Ám a követ a sírtól elhengerítve találták,


verse #3

és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.


verse #4

Míg ők tanácstalanul álltak emiatt, ott termett mellettük két férfi ragyogó öltözékben.


verse #5

Az asszonyok megrémültek, és nem mertek rájuk nézni, ezért a férfiak ezt mondták nekik: „Miért keresitek az élőt a halottak között?


verse #6

Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt:


verse #7

az Emberfiát bűnös embereknek fogják átadni, oszlopra feszítik, és a harmadik napon feltámad.”


verse #8

Ekkor visszaemlékeztek a szavaira,


verse #9

és a sírtól visszatérve, beszámoltak mindezekről a tizenegynek, és a többieknek mind.


verse #10

Mária Magdaléna, Johanna és Mária, Jakab anyja voltak ezek. A velük levő többi asszony is elmondta ezeket az apostoloknak.


verse #11

De azok képtelenségnek tartották mindezt, és nem hittek az asszonyoknak.


verse #12

Péter azonban fogta magát, elfutott a sírhoz, és ahogy előrehajolt, csak a lenvászon darabokat látta. Elment hát, csodálkozva a történteken.


verse #13

De még azon a napon ketten közülük úton voltak egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől mintegy tizenegy kilométerre volt,


verse #14

és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.


verse #15

Ahogy beszélgettek és tanakodtak ezekről, maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.


verse #16

Látták őt, de nem ismerték fel.


verse #17

Így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek itt az úton?” És ők szomorúan megálltak.


verse #18

Az egyikük, Kleopás, így válaszolt neki: „Egyedül laksz idegenként Jeruzsálemben, hogy nem tudod, milyen dolgok történtek ott ezekben a napokban?”


verse #19

Ezt kérdezte tőlük: „Milyen dolgok?” Ezt mondták neki: „Amik a názáreti Jézussal kapcsolatosak. Ő próféta volt, akit Isten és az egész nép nagyra becsült, mivel nagy hatást ért el a szavaival és a tetteivel.


verse #20

A magas rangú papjaink és vezetőink átadták őt, hogy halálra ítéljék, és oszlopra feszítsék.


verse #21

Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja szabadítani Izraelt. Igen, és mindezek mellett már harmadik napja, hogy ezek megtörténtek.


verse #22

Ezenfelül némely közülünk való asszony is megdöbbentett minket, mert amikor korán a sírhoz mentek,


verse #23

és nem találták a testét, eljöttek, azt mondva, hogy természetfölötti látomást is láttak angyalokról, és azok azt mondták, hogy ő él.


verse #24

Aztán elmentek némelyek a velünk levők közül a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt nem látták.”


verse #25

Ő azért ezt mondta nekik: „Ó, ti értetlenek, és ti, akiknek nem fogékony a szívetek, hogy higgyetek mindabban, amit a próféták mondtak!


verse #26

Nemde szükség volt arra, hogy a Krisztus elszenvedje ezeket, és dicsőségre jusson?”


verse #27

És Mózestől és az összes Prófétától kezdve értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak a teljes Írásban.


verse #28

Végül annak a falunak a közelébe értek, ahová tartottak, ő pedig úgy tett, mintha továbbmenne.


verse #29

De azok így unszolták: „Maradj velünk, mert esteledik, és mindjárt vége a napnak.” Azzal bement, hogy velük maradjon.


verse #30

És amint asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik.


verse #31

Ekkor felismerték, és rájöttek, hogy ki is ő valójában. Ő viszont eltűnt előlük.


verse #32

És ezt mondták egymásnak: „Hát nem indított meg minket olyan mélyen, amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta nekünk az Írásokat?”


verse #33

És még abban az órában elindultak, visszatértek Jeruzsálembe, és megtalálták a tizenegyet, meg azokat, akik összegyűltek velük.


verse #34

És ezek mind ezt mondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!”


verse #35

Erre ők is elmondták az úton történteket, és hogy hogyan ismerték fel abból, ahogyan megtörte a kenyeret.


verse #36

Még ezekről beszéltek, amikor ott termett közöttük Jézus, és ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”


verse #37

De megrettentek és megrémültek, mert azt hitték, szellemet látnak.


verse #38

Így hát ezt mondta nekik: „Miért nyugtalankodtok, és miért támadtak kételyek szívetekben?


verse #39

Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy én vagyok az. Tapintsatok meg, és lássátok, mert egy szellemnek nincs húsa és csontja, ellenben, ahogy látjátok, nekem van.”


verse #40

És amint ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát.


verse #41

De amikor az örömtől még mindig nem hittek, és csak ámultak, ő így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”


verse #42

Odanyújtottak hát neki egy darab roston sült halat,


verse #43

ő pedig elvette, és a szemük láttára evett.


verse #44

Majd ezt mondta nekik: „Mikor még veletek voltam, elmondtam nektek, hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban.”


verse #45

Akkor segített nekik, hogy teljesen megértsék az Írások jelentését,


verse #46

és ezt mondta nekik: „Ez van megírva: a Krisztus szenvedni fog, és a harmadik napon feltámad a halottak közül,


verse #47

és az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden nemzetben hirdetni fogják azt, hogy az emberek bánják meg a bűneiket, és megbocsátást nyernek.


verse #48

Tanúi kell hogy legyetek ezeknek.


verse #49

Én pedig elküldöm rátok, amit megígért az én Atyám. Ti azonban maradjatok a városban, míg erőt nem kaptok a magasból.”


verse #50

Majd kivezette őket egészen Betániáig, és felemelve a kezét, megáldotta őket.


verse #51

Miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felemelkedett az égbe.


verse #52

Ők pedig hódoltak neki, és nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.


verse #53

És folyton a templomban voltak, dicsőítve Istent.

Chapters:


Books