chapter 7
Miután befejezte, amit mondani akart a népnek, bement Kapernaumba.
Egy katonatiszt rabszolgája pedig, akit az becsben tartott, súlyos betegségben szenvedett, és a halálán volt.
Amikor a katonatiszt hallott Jézusról, elküldött hozzá némelyeket a zsidók vénei közül azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a rabszolgáját.
Odamentek Jézushoz, és kérve kérték őt, ezt mondva: „Méltó rá, hogy ezt megtedd neki,
mert szereti nemzetünket, és a zsinagógánkat is ő építette.”
Jézus tehát elment velük. Bár már nem járt messze a háztól, a katonatiszt elküldte néhány barátját, hogy mondják meg neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere.
Arra sem tartottam magamat méltónak, hogy elmenjek hozzád; hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám.
Mert nekem is vannak feletteseim, és alám is vannak rendelve katonák, és ha az egyiknek azt mondom, hogy »menj el!«, elmegy, a másiknak meg, hogy »gyere ide!«, odajön, a rabszolgámnak pedig, hogy »tedd ezt!«, megteszi.”
Amikor Jézus hallotta ezeket, elámult, és az őt követő sokasághoz fordulva így szólt: „Mondom nektek, még az izraeliták között sem találkoztam senkivel, akinek ilyen nagy hite lett volna.”
És amikor a küldöttek visszatértek a házba, jó egészségben találták a rabszolgát.
Nem sokkal ezután egy Nain nevű városba ment, és vele mentek a tanítványai meg egy nagy tömeg.
Amikor közel ért a város kapujához, éppen egy halottat hoztak kifelé, anyjának egyetlen fiát. Az asszony ráadásul özvegy volt. Népes sokaság is jött vele a városból.
Amikor az Úr meglátta, megszánta őt, és ezt mondta neki: „Ne sírj!”
Azzal odament, megérintette a ravatalt, és akik vitték, megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj fel!”
Erre a halott felült, és beszélni kezdett, Jézus pedig átadta az anyjának.
Ekkor félelem lett úrrá mindnyájukon, és dicsőíteni kezdték Istent, ezt mondva: „Nagy próféta jött közénk”, és „Isten a népére fordította figyelmét”.
És ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.
Jánosnak pedig beszámoltak a tanítványai mindezekről.
Ezért János magához hívott kettőt a tanítványai közül, és elküldte őket az Úrhoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy az eljövendő, vagy másvalakit várjunk?”
Amikor odamentek hozzá a férfiak, így szóltak: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy megkérdezzük: »Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?«”
Abban az órában sokakat meggyógyított betegségeikből és súlyos bajaikból, kiűzött belőlük gonosz szellemeket, és sok vaknak megadta, hogy lásson.
Válaszul ezt mondta nekik: „Menjetek, és számoljatok be Jánosnak arról, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik a jó hírt.
Boldog, aki nem talál okot arra, hogy megbotránkozzon miattam.”
Amikor János követei elmentek, Jézus ezeket mondta Jánosról a sokaságnak: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy szél ingatta nádszálat lássatok?
Miért mentetek hát ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? De hiszen akik díszes ruhát viselnek, és fényűzésben élnek, azok a királyi házakban vannak.
Hát akkor miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Sőt, mondom nektek, még prófétánál is sokkal nagyobbat.
Ő az, akiről meg van írva: »Elküldöm követemet előtted, aki előkészíti az utadat.«
Mondom nektek, asszonyoktól nem született nagyobb ember Jánosnál, de Isten királyságában a legkisebb is nagyobb nála.”
(Ennek hallatán az egész nép és az adószedők elismerték, hogy Isten igazságos, mert ők már meg voltak keresztelkedve János keresztségével.
A farizeusok és a törvénytudók azonban semmibe vették Isten nekik szóló tanácsát, hiszen ők nem voltak megkeresztelkedve János által.)
„Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez hasonlók?
Hasonlók a kisgyermekekhez, akik a piactéren ülnek, és odakiáltanak egymásnak: »Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem sírtatok.«
Ugyanígy, eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, ti mégis azt mondjátok: »Démon van benne.«
Eljött az Emberfia, aki eszik is, iszik is, róla meg azt mondjátok: »Falánk és részeges, adószedők és bűnösök barátja!«
De a bölcsességet igazságosnak bizonyítja minden gyermeke.”
Az egyik farizeus pedig folyton arra kérte őt, hogy étkezzen vele. Bement hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
És egy asszony, akit bűnösnek ismertek a városban, megtudta, hogy ő a farizeus házában eszik. Hozott egy illatos olajat tartalmazó alabástrompalackot,
majd elhelyezkedve Jézus mögött, a lábánál, sírt, és áztatni kezdte könnyeivel a lábát, és a hajával törölte meg. Gyöngéden csókolgatta is a lábát, és illatos olajat öntött rá.
Látva ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ez az ember valóban próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.”
Jézus erre így szólt hozzá: „Simon, van valami mondanivalóm neked.” Az így szólt: „Tanító, mondjad!”
„Egy bizonyos kölcsönadónak volt két adósa: az egyik 500 dénárral volt adós, a másik pedig 50-nel.
Amikor nem volt miből visszafizetniük, ő mindkettőnek elengedte a tartozását. Melyikük fogja tehát jobban szeretni őt?”
Válaszul Simon ezt mondta: „Úgy vélem, hogy az, akinek többet engedett el.” Ő ezt mondta neki: „Helyesen ítélted meg.”
Azzal az asszony felé fordult, és ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Beléptem a házadba, és te nem adtál vizet a lábamra. Ez az asszony viszont könnyeivel áztatta lábamat, és hajával törölte meg.
Te nem üdvözöltél engem csókkal, ez az asszony viszont attól az órától kezdve, hogy bejöttem, gyengéden csókolgatja a lábamat.
Te nem öntöttél olajat a fejemre, ez az asszony viszont illatos olajat öntött a lábamra.
Ezért azt mondom neked, hogy bár sok bűne van, meg van bocsátva, mert nagyon szeretett. Akinek viszont kevés bűne van megbocsátva, kevéssé szeret.”
Azután így szólt az asszonyhoz: „A bűneid meg vannak bocsátva.”
Erre azok, akik vele együtt feküdtek az asztalnál, mondogatni kezdték egymás között: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”
Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megmentett téged; menj békével!”
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly