⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Lukács evangéliuma

chapter 19


Chapters:


verse #1

Ezután bement Jerikóba, és áthaladt rajta.


verse #2

Volt itt egy Zákeus nevű gazdag férfi, aki főadószedő volt.


verse #3

Ő nagyon szerette volna látni Jézust, de a sokaság miatt nem láthatta, mert alacsony volt.


verse #4

Így hát előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elhaladnia.


verse #5

Mikor pedig Jézus arra a helyre ért, feltekintett, és ezt mondta neki: „Zákeus, siess, gyere le, mert ma a te házadban kell megszállnom.”


verse #6

Erre az gyorsan lejött, és örömmel vendégül látta őt.


verse #7

Amikor látták ezt, mindannyian morgolódtak: „Olyan férfinak a házában vendégeskedik, aki bűnös.”


verse #8

Zákeus pedig felállt, és így szólt az Úrhoz: „Uram, javaim felét odaadom a szegényeknek, és bármit zsaroltam is ki valakitől, négyszeresen visszatérítem.”


verse #9

Jézus erre ezt mondta neki: „A mai napon Isten megmentett téged és a családodat, mivel te is Ábrahám fia vagy.


verse #10

Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”


verse #11

Míg a tanítványok ezekre figyeltek, ő egy másik szemléltetést is elmondott, mivel közel volt Jeruzsálemhez, és ők azt hitték, hogy Isten királysága nyomban meg fog jelenni.


verse #12

Így szólt tehát: „Egy előkelő származású ember messzi földre utazott, hogy királyi hatalmat kapjon, és visszatérjen.


verse #13

Hívatta 10 rabszolgáját, szétosztott köztük 10 minát, és ezt mondta nekik: »Kereskedjetek ezekkel, míg megjövök.«


verse #14

Polgártársai azonban gyűlölték őt, és követeket küldtek utána, hogy mondják meg neki: »Nem akarjuk, hogy király legyél felettünk.«


verse #15

Végül, miután megkapta a királyi hatalmat, és visszajött, összehívta a rabszolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megállapítsa, mekkora haszonra tettek szert a kereskedéssel.


verse #16

Akkor előlépett az első, és ezt mondta: »Uram, a minád 10 mina hasznot hozott.«


verse #17

Erre ő így szólt hozzá: »Jól van, jó rabszolga! Mivel egy nagyon kis dologban hűnek bizonyultál, legyen hatalmad 10 város fölött.«


verse #18

Azután jött a második, és ezt mondta: »Uram, a minád 5 mina hasznot hozott.«


verse #19

Őhozzá így szólt: »Te 5 városnak légy a vezetője.«


verse #20

Jött pedig az utolsó, és ezt mondta: »Uram, itt a minád, melyet egy kendőben elrejtve tartottam.


verse #21

Féltem ugyanis tőled, mert kemény ember vagy; felveszed, amit letétbe nem helyeztél, és learatod, amit nem vetettél.«


verse #22

Ő így szólt hozzá: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz rabszolga. Ugye tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki felveszem, amit letétbe nem helyeztem, és learatom, amit nem vetettem?


verse #23

Akkor miért nem tetted be a pénzemet a bankba? Úgy a megérkezésemkor kamatostul szedtem volna be.«


verse #24

Azzal így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek a 10 minája van.«


verse #25

De azok ezt mondták neki: »Uram, neki már így is 10 minája van!«


verse #26

Ő így felelt nekik: »Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, még többet adnak, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.


verse #27

Ezenfelül hozzátok ide azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy király legyek felettük, és végezzétek ki őket itt előttem.«”


verse #28

Miután ezeket elmondta, folytatta az útját Jeruzsálembe.


verse #29

Amikor közel ért az Olajfák hegyén fekvő Betfagéhoz és Betániához, Jézus elküldött kettőt a tanítványok közül,


verse #30

és ezt mondta: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és miután beértek, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült ember. Oldjátok el, és hozzátok ide.


verse #31

Ha pedig bárki is megkérdezi tőletek: »Miért oldjátok el?«, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rá.«”


verse #32

A küldöttek tehát elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik.


verse #33

Ám amint eloldották a csikót, a tulajdonosai így szóltak hozzájuk: „Miért oldjátok el a csikót?”


verse #34

Ezt mondták: „Az Úrnak van szüksége rá.”


verse #35

Azután odavezették a csikót Jézushoz, ráterítették a felsőruháikat, és felültették rá Jézust.


verse #36

Miközben vonult, az útra terítették a felsőruháikat.


verse #37

Mihelyt közel ért az Olajfák hegyéről lejövő úthoz, a tanítványok egész tömege ujjongani kezdett, és hangosan dicsérte Istent mindazokért a hatalmas cselekedetekért, amelyeket láttak:


verse #38

„Áldott a király, aki Jehova nevében jön! Béke az égben, és dicsőség annak, aki fenn a magasságban lakik!”


verse #39

A sokaságból azonban némely farizeus ezt mondta neki: „Tanító, szólj rá a tanítványaidra!”


verse #40

Ám ő így felelt: „Mondom nektek, ha ezek hallgatnának, a kövek kiáltanának.”


verse #41

Amikor közelebb ért, ránézett a városra, sírt miatta,


verse #42

és ezt mondta: „Ha te, igen, te, tisztán láttad volna ezen a napon, hogy mi az, ami békét hoz. . . de most már el van rejtve a szemed elől.


verse #43

Mert eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek, és mindenfelől ostrom alá vesznek.


verse #44

A földdel tesznek téged egyenlővé, és elpusztítják gyermekeidet tebenned, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel, hogy megítéltek.”


verse #45

Azután bement a templomba, és kiűzte az árusokat,


verse #46

ezt mondva nekik: „Meg van írva: »A házam imádság háza lesz«, de ti rablók barlangjává tettétek.”


verse #47

És továbbra is naponta tanított a templomban. A magas rangú papok, az írástudók meg a nép főemberei pedig azon voltak, hogy megöljék őt,


verse #48

de sehogy sem találták ennek a módját, mert az egész nép csüggött rajta, hogy hallja őt.

Chapters:


Books