⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Lukács evangéliuma

chapter 10


Chapters:


verse #1

Ezek után az Úr kijelölt 70 másikat, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helyre, ahová ő maga is menni készült.


verse #2

Majd így szólt hozzájuk: „Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás urát, hogy küldjön ki munkásokat, hogy begyűjtsék a termést.


verse #3

Menjetek! Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.


verse #4

Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és senkit se üdvözöljetek az úton.


verse #5

Ha bementek egy házba, először ezt mondjátok: »Béke legyen e háznak!«


verse #6

És ha van ott valaki, aki vágyik a békére, megnyugszik rajta a békétek. De ha nincs, visszatér rátok.


verse #7

Maradjatok tehát abban a házban, azt egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a bérére. Ne menjetek át egyik házból a másikba.


verse #8

Ha pedig bementek egy városba, és befogadnak benneteket, azt egyétek, amit elétek tesznek,


verse #9

gyógyítsátok meg az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: »Már közel van hozzátok Isten királysága.«


verse #10

Ám ha bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak főutcáira, és mondjátok:


verse #11

»Letöröljük még a port is, amely városotokból a lábunkhoz tapadt, figyelmeztetésül nektek. De azért tudjátok meg, hogy Isten királysága már közel van.«


verse #12

Mondom nektek, hogy Szodomának elviselhetőbb lesz az a nap, mint annak a városnak.


verse #13

Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a hatalmas cselekedetek, amelyek bennetek történtek, ők már rég megbánták volna a bűneiket, zsákruhában és hamuban ülve.


verse #14

Ennélfogva Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz az ítélet, mint nektek.


verse #15

És te, Kapernaum, talán az égig fognak felmagasztalni? A sírba fogsz jutni!


verse #16

Aki rátok figyel, rám is figyel. Aki pedig titeket semmibe vesz, engem is semmibe vesz. Ezenfelül, aki engem semmibe vesz, azt is semmibe veszi, aki engem elküldött.”


verse #17

Visszatért pedig a hetven örömmel, és ezt mondták: „Uram, a neved használatára még a démonok is engedelmeskednek nekünk.”


verse #18

Erre ő ezt mondta nekik: „Látom Sátánt, hogy mint a villám, már leesett az égből.


verse #19

Megadtam nektek a hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok, és hatalmat adtam az ellenség minden ereje fölött, és semmiképpen sem fog ártani nektek semmi.


verse #20

De ne azért örüljetek, mert a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem azért örüljetek, mert a nevetek fel van írva az égben.”


verse #21

Ugyanabban az órában túláradó öröm töltötte el őt a szent szellem által, és ezt mondta: „Mindenki előtt dicsérlek, Atyám, égnek és földnek ura, mert gondosan elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől, és a kisgyermekeknek tártad fel őket. Igen, ó, Atyám, mert így láttad helyesnek.


verse #22

Mindent átadott nekem az Atyám, és hogy ki a Fiú, azt senki sem tudja, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt senki sem tudja, csak a Fiú, és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.”


verse #23

Azzal külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldogok azok, akik látják, amiket ti láttok.


verse #24

Mert higgyétek el, hogy sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”


verse #25

Egy törvénytudó pedig felállt, és hogy próbára tegye őt, így szólt: „Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?”


verse #26

Ő ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan érted?”


verse #27

Az ezt válaszolta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes erőddel és teljes elméddel«, és »embertársadat, mint önmagadat«.”


verse #28

Ő így szólt hozzá: „Helyesen válaszoltál. Továbbra is tedd ezt, és életet nyersz.”


verse #29

De a férfi, mivel igazolni akarta, hogy ő igazságos, így szólt Jézushoz: „Ki valójában az én embertársam?”


verse #30

Jézus ezt felelte: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablás áldozata lett. Kifosztották, megverték, és elmentek, otthagyva őt félholtan.


verse #31

Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon.


verse #32

Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon.


verse #33

Egy szamáriai pedig, aki azon az úton utazott, odaért hozzá, és meglátva őt, megesett rajta a szíve.


verse #34

Odament hát hozzá, és bekötözte a sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte.


verse #35

Másnap aztán elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, megfizetem neked, amikor visszajövök.«


verse #36

Hogy látod, e három közül melyik bizonyult a kirabolt férfi embertársának?”


verse #37

Az így szólt: „Amelyik irgalmasan cselekedett vele.” Jézus erre ezt mondta neki: „Menj, és magad is tegyél ugyanúgy.”


verse #38

Mikor pedig folytatták útjukat, bement egy faluba. Itt egy Márta nevű asszony vendégül látta őt a házában.


verse #39

Volt neki egy Mária nevű testvére is. Ő leült az Úr lábához, és kitartóan figyelt arra, amit az mondott.


verse #40

Mártának ezzel szemben a sok teendő végzése elterelte a figyelmét. Ezért odament Jézushoz, és ezt mondta: „Uram, nem számít neked, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd meg neki, hogy jöjjön, és segítsen nekem.”


verse #41

Az Úr így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz és nyugtalankodsz.


verse #42

Pedig kevés dologra van szükség, vagy csak egyre. Mária a jó részt választotta, és nem fogják azt elvenni tőle.”

Chapters:


Books