chapter 1
Az énekek éneke Salamontól:
„Csókolj meg engem szádnak csókjaival!
Hiszen kedveskedéseid jobbak a bornál.
Kellemes illatúak olajaid.
Neved olyan, mint a kiöntött illatos olaj.
Ezért szeretnek téged a lányok.
Vigyél magaddal, fussunk!
A király behozott engem belső szobáiba!
Örüljünk és ujjongjunk együtt,
és dicsérjük kedveskedéseidet, jobban, mint a bort.
Méltán szeretnek téged.
Sötét a bőröm, de szép vagyok, ó, Jeruzsálem lányai.
Olyan, mint Kédár sátrai, és mint Salamon sátorlapjai.
Ne bámuljatok engem azért, mert bőröm sötét,
mert a nap rám tekintett.
Anyám fiai megharagudtak rám,
és a szőlők őrzésével bíztak meg,
de a magam szőlőjét nem őriztem.
Mondd meg nekem te, akit annyira szeretek,
merre legelteted nyájadat,
hol pihenteted délben juhaidat.
Miért legyek olyan asszony, akit fátyol borít
a társaid nyájai között?”
„Ha nem tudod ezt, ó, lányok legszebbje,
indulj el a nyáj nyomában,
és legeltesd kecskegidáidat a pásztorok sátrainál.”
„Olyan vagy szerelmem, mint egy kanca a fáraó szekerei előtt.
Szép az arcod az ékszerekkel,
és nyakad a gyöngysorral övezve.
Arany ékszereket készítünk neked
ezüstdíszekkel.”
„Míg a király a kerek asztalánál ül,
illatot áraszt az illatszerem.
Az én kedvesem olyan, mint a mirhával teli illatzsákocska,
mely a melleim között pihen éjjel.
Mint a hennafürt Én-Gedi szőlőiben,
olyan nekem az én kedvesem.”
„Mily gyönyörű vagy, szerelmem!
Mily gyönyörű! Szemeid galambszemek.”
„Milyen jóképű vagy, kedvesem, mily szép!
Fekhelyünk a lombok közt van.
Házunk szálfái cédrusok,
gerendáink borókafenyők.