chapter 3
Ágyamon éjjelente
őt kerestem, akit szeretek.
Kerestem, de nem találtam.
Felkelek, bejárom a várost.
Hadd keressem az utcákon és a tereken,
akit szeretek!
Kerestem, de nem találtam.
Rám találtak a várost járó őrök.
»Nem láttátok, akit szeretek?«
Alig mentem tőlük tovább,
már meg is találtam, akit szeretek.
Megfogtam, és nem engedtem el,
míg be nem vittem anyám házába,
belső szobájába annak, akinek a méhében fogantam.
Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem lányai,
a gazellákra és a mező szarvasaira:
Ne próbáljátok felébreszteni vagy felkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!”
„Mi ez, ami a puszta felől jön, mint valami füstoszlop,
illatozva mirhától és tömjéntől,
a kereskedők mindenféle illatos porától?”
„Nézzétek, Salamon fekhelye az!
Hatvan harcos veszi körül
Izrael vitézei közül.
Kard van mindegyiküknél,
jártasak a harcban.
Mindannyian kardot viselnek az oldalukon,
hogy védelmet nyújtsanak az éjszaka történő szörnyűségek ellen.”
„Salamon király gyaloghintója az,
melyet a Libanon fáiból készíttetett magának.
Oszlopait ezüstből készíttette,
támasztékait aranyból.
Ülése bíborszínű gyapjú,
belsejét szeretettel díszítették
Jeruzsálem lányai.”
„Menjetek ki, ó, Sion lányai,
és nézzétek Salamon királyt,
aki az esküvői koronát viseli, melyet anyja készített neki
a menyegzője napján,
szíve örömének napján.”