chapter 8
Bárcsak olyan lennél, mint a testvérem,
akit anyám melle táplált!
Akkor ha találkoznék veled odakint, megcsókolnálak,
és senki sem vetne meg engem!
Elvinnélek,
bevinnélek anyám házába,
aki tanított engem.
Fűszeres borral itatnálak,
gránátalmák friss levével.
Bal keze a fejem alatt lenne,
jobb keze pedig átölelne.
Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem lányai:
Ne próbáljátok felébreszteni vagy felkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!”
„Kicsoda ez a lány, aki a puszta felől jön
kedveséhez bújva?”
„Az almafa alatt ébresztettelek fel.
Ott vajúdott veled a te anyád,
ott vajúdott, aki világra hozott.
Tégy engem mint pecsétet a szívedre,
mint pecsétet a karodra!
Mert a szeretet erős, mint a halál,
és a hűség rendíthetetlen, mint a sír.
Lángja lobogó tűz, Jah lángja.
Áradó víz sem olthatja ki a szeretetet,
a folyók sem sodorhatják el.
Ha egy ember a háza összes vagyonát felajánlaná azért, hogy szeressék,
nagyon megvetnék azt.”
„Kishúgunk van,
akinek még nincsenek mellei.
Mit tegyünk húgunkkal azon a napon,
amelyen majd megkérik?”
„Ha fal,
ezüstormot építünk rá,
de ha ajtó,
elzárjuk cédruspalánkkal.”
„Fal vagyok,
és melleim, mint a tornyok.
Így olyan lettem szemében,
mint aki békére lel.
Volt Salamonnak egy szőlője Baál-Hámonban,
és rábízta a szőlőművesekre.
Ezer ezüstöt hozott mindegyik a gyümölcséért.
Nekem van saját szőlőm, ami felett én döntök.
Az ezer ezüst a tiéd, ó, Salamon,
és kétszáz azoké, akik gondozzák a gyümölcsét.”
„Ó, te, aki a kertekben laksz!
A társak szeretnék hallani a hangodat.
Hadd halljam én is!”
„Fuss, kedvesem,
legyél fürge, mint a gazella,
mint a fiatal szarvasbika
a fűszerek hegyein!”