chapter 1
Pál, egy apostol, akit nem emberek neveztek ki apostolnak, hanem Jézus Krisztus és Isten, az Atya, aki feltámasztotta őt a halottak közül,
és a velem levő testvérek mind Galácia gyülekezeteinek:
Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
Ő saját magát adta a bűneinkért, hogy megszabadítson minket a jelenlegi gonosz világrendszerből, a mi Istenünk és Atyánk akaratával összhangban,
akié a dicsőség örökkön örökké! Ámen.
Csodálkozom, hogy ilyen gyorsan elfordultok attól, aki Krisztus ki nem érdemelt kedvességével elhívott benneteket, és egy másfajta jó hírre hallgattok.
Nem mintha lenne másik jó hír, csak vannak egyesek, akik bajt okoznak nektek, és ki akarják forgatni a Krisztusról szóló jó hírt.
De még ha mi vagy az égből egy angyal hirdetne is nektek jó hírként valamit azon a jó híren kívül, amit mi hirdettünk nektek, átkozott legyen!
Már mondtuk ugyan, de most ismét mondom: akárki is az, aki jó hírként hirdet nektek valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átkozott legyen!
Most akkor embereket próbálok meggyőzni, vagy Istent? Vagy embereknek igyekszem a kedvére lenni? Ha még mindig embereknek keresném a kedvét, nem lennék Krisztus rabszolgája.
Szeretném, ha tudnátok, testvérek, hogy a jó hír, melyet hirdettem nektek, nem emberektől származik,
mert nem emberektől kaptam, és nem is ők tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki nekem.
Természetesen hallottatok róla, hogyan viselkedtem korábban a judaizmus követőjeként, hogy ádázul üldöztem Isten gyülekezetét, és el akartam pusztítani.
Jártasabb voltam a judaizmusban, mint sok kortársam a népemből, mivel sokkal buzgóbban követtem az ősapáim hagyományait.
De amikor Isten, aki lehetővé tette, hogy megszülessek, és aki elhívott az ő ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően, jónak gondolta,
hogy hirdessem a jó hírt a nemzeteknek, és így megismerhessék a Fiát, akkor egy emberrel sem beszéltem erről azonnal.
Jeruzsálembe sem mentem fel azokhoz, akik előbb voltak apostolok, mint én, hanem Arábiába mentem, majd visszatértem Damaszkuszba.
Aztán három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam 15 napig.
De senki mással nem találkoztam az apostolok közül, csupán Jakabbal, az Úr testvérével.
Biztosítalak benneteket Isten előtt, hogy amit írok nektek, az nem hazugság.
Ezután Szíria és Cilicia vidékére mentem.
Ám Krisztusnak a Júdeában levő gyülekezetei nem ismertek személyesen.
Mindig csak ezt hallották: „Az az ember, aki korábban üldözött minket, és el akarta pusztítani a gyülekezeteket, most hirdeti a jó hírt.”
Így hát dicsőíteni kezdték miattam Istent.