chapter 1
Saul halála után, azt követően, hogy Dávid legyőzte az amálekitákat, és visszatért, Dávid két napig Ciklágban maradt.
A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából, megszaggatott ruhában és porral hintett fejjel. Odaérve Dávidhoz, mindjárt a földre vetette magát, és leborult előtte.
Dávid ezt kérdezte tőle: „Honnan jössz?” Ő így felelt: „Izrael táborából menekültem el.”
Dávid megkérdezte tőle: „Mi történt hát? Kérlek, mondd el nekem!” Erre az ezt mondta: „A katonák megfutamodtak a csatából. Sokan elestek és meghaltak. Saul és a fia, Jonatán is meghalt.”
Dávid akkor így szólt az ifjúhoz, aki hírt hozott neki: „Honnan tudod, hogy Saul és a fia, Jonatán is meghalt?”
Az ifjú így válaszolt: „Éppen ott voltam a Gilboa-hegyen, és láttam Sault, amint a lándzsájára támaszkodott, és a szekerek meg a lovasok már utolérték.
Amikor hátrafordult és meglátott, odahívott, mire én ezt mondtam: »Itt vagyok!«
Ezt kérdezte: »Ki vagy?« Így válaszoltam: »Amálekita vagyok.«
Akkor ezt mondta: »Kérlek, hajolj fölém, és ölj meg, mert a végét járom, de még élek.«
Fölé hajoltam hát, és megöltem, mert tudtam, hogy nem marad életben, miután sebesülten összeesett. Aztán levettem a fejéről a koronát, meg a karjáról a karkötőt, és elhoztam az én uramnak.”
Akkor Dávid megragadta a saját ruháját, és megszaggatta. A vele levő férfiak is mind megszaggatták a ruhájukat.
Jajveszékeltek, sírtak és böjtöltek estig, mert Saul, a fia, Jonatán, továbbá Jehova népéből, az izraeliták közül sokan elestek kard által.
Dávid ezt kérdezte az ifjútól, aki hírt hozott neki: „Hová való vagy?” Ő ezt mondta: „Amálekita vagyok, egy más nemzetből jött ember fia.”
Dávid erre így szólt hozzá: „Hogy mertél kezet emelni Jehova felkentjére, hogy megöld őt?”
Azzal Dávid odahívta az egyik emberét, és ezt mondta: „Lépj elő, és sújts le rá!” Az le is sújtott rá, úgyhogy meghalt.
Dávid akkor így szólt: „Te vagy a felelős a saját halálodért, mivel ezt mondtad: »Én öltem meg Jehova felkentjét.«”
Aztán Dávid a következő gyászdallal siratta Sault és a fiát, Jonatánt,
és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda népének is „Az íj” című gyászdalt, amely Jásár könyvében van megírva:
„Ékességed holtan fekszik magaslataidon, ó, Izrael!
Ó, hogy estek el a hősök!
Ne mondjátok el Gátban,
ne hirdessétek ki Askelon utcáin,
nehogy örüljenek a filiszteusok lányai,
nehogy ujjongjanak a körülmetéletlenek lányai!
Gilboa hegyei!
Ne hulljon rátok harmat, se eső!
Földjeid se teremjenek szent adományokat!
Mert ott mocskolták be a hősök pajzsát,
Saul pajzsa többé már nincs bekenve olajjal.
Megöltek vérétől, hősöknek hájától
Jonatán íja nem hátrált meg,
és Saul kardja sem tért vissza eredménytelenül.
Saul és Jonatán, akiket szerettek és becsben tartottak, míg éltek,
holtukban sem váltak el.
Gyorsabbak voltak a sasoknál,
erősebbek az oroszlánoknál.
Ó, Izrael lányai! Sirassátok Sault,
aki skarlátvörös ruhába öltöztetett benneteket, díszekkel,
aki arany ékszereket tűzött ruhátokra.
Ó, hogy estek el a hősök a csatában!
Jonatán holtan fekszik magaslatodon!
Gyötrődöm miattad, testvérem, Jonatán!
Oly kedves voltál nekem!
Szereteted csodálatosabb volt nekem az asszonyok szerelménél.
Ó, hogy estek el a hősök,
és vesztek oda a fegyverek!”