⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Sámuel második könyve

chapter 1


Chapters:


verse #1

Saul halála után, azt követően, hogy Dávid legyőzte az amálekitákat, és visszatért, Dávid két napig Ciklágban maradt.


verse #2

A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából, megszaggatott ruhában és porral hintett fejjel. Odaérve Dávidhoz, mindjárt a földre vetette magát, és leborult előtte.


verse #3

Dávid ezt kérdezte tőle: „Honnan jössz?” Ő így felelt: „Izrael táborából menekültem el.”


verse #4

Dávid megkérdezte tőle: „Mi történt hát? Kérlek, mondd el nekem!” Erre az ezt mondta: „A katonák megfutamodtak a csatából. Sokan elestek és meghaltak. Saul és a fia, Jonatán is meghalt.”


verse #5

Dávid akkor így szólt az ifjúhoz, aki hírt hozott neki: „Honnan tudod, hogy Saul és a fia, Jonatán is meghalt?”


verse #6

Az ifjú így válaszolt: „Éppen ott voltam a Gilboa-hegyen, és láttam Sault, amint a lándzsájára támaszkodott, és a szekerek meg a lovasok már utolérték.


verse #7

Amikor hátrafordult és meglátott, odahívott, mire én ezt mondtam: »Itt vagyok!«


verse #8

Ezt kérdezte: »Ki vagy?« Így válaszoltam: »Amálekita vagyok.«


verse #9

Akkor ezt mondta: »Kérlek, hajolj fölém, és ölj meg, mert a végét járom, de még élek.«


verse #10

Fölé hajoltam hát, és megöltem, mert tudtam, hogy nem marad életben, miután sebesülten összeesett. Aztán levettem a fejéről a koronát, meg a karjáról a karkötőt, és elhoztam az én uramnak.”


verse #11

Akkor Dávid megragadta a saját ruháját, és megszaggatta. A vele levő férfiak is mind megszaggatták a ruhájukat.


verse #12

Jajveszékeltek, sírtak és böjtöltek estig, mert Saul, a fia, Jonatán, továbbá Jehova népéből, az izraeliták közül sokan elestek kard által.


verse #13

Dávid ezt kérdezte az ifjútól, aki hírt hozott neki: „Hová való vagy?” Ő ezt mondta: „Amálekita vagyok, egy más nemzetből jött ember fia.”


verse #14

Dávid erre így szólt hozzá: „Hogy mertél kezet emelni Jehova felkentjére, hogy megöld őt?”


verse #15

Azzal Dávid odahívta az egyik emberét, és ezt mondta: „Lépj elő, és sújts le rá!” Az le is sújtott rá, úgyhogy meghalt.


verse #16

Dávid akkor így szólt: „Te vagy a felelős a saját halálodért, mivel ezt mondtad: »Én öltem meg Jehova felkentjét.«”


verse #17

Aztán Dávid a következő gyászdallal siratta Sault és a fiát, Jonatánt,


verse #18

és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda népének is „Az íj” című gyászdalt, amely Jásár könyvében van megírva:


verse #19

„Ékességed holtan fekszik magaslataidon, ó, Izrael!
Ó, hogy estek el a hősök!


verse #20

Ne mondjátok el Gátban,
ne hirdessétek ki Askelon utcáin,
nehogy örüljenek a filiszteusok lányai,
nehogy ujjongjanak a körülmetéletlenek lányai!


verse #21

Gilboa hegyei!
Ne hulljon rátok harmat, se eső!
Földjeid se teremjenek szent adományokat!

Mert ott mocskolták be a hősök pajzsát,
Saul pajzsa többé már nincs bekenve olajjal.


verse #22

Megöltek vérétől, hősöknek hájától
Jonatán íja nem hátrált meg,
és Saul kardja sem tért vissza eredménytelenül.


verse #23

Saul és Jonatán, akiket szerettek és becsben tartottak, míg éltek,
holtukban sem váltak el.

Gyorsabbak voltak a sasoknál,
erősebbek az oroszlánoknál.


verse #24

Ó, Izrael lányai! Sirassátok Sault,
aki skarlátvörös ruhába öltöztetett benneteket, díszekkel,
aki arany ékszereket tűzött ruhátokra.


verse #25

Ó, hogy estek el a hősök a csatában!
Jonatán holtan fekszik magaslatodon!


verse #26

Gyötrődöm miattad, testvérem, Jonatán!
Oly kedves voltál nekem!
Szereteted csodálatosabb volt nekem az asszonyok szerelménél.


verse #27

Ó, hogy estek el a hősök,
és vesztek oda a fegyverek!”

Chapters:


Books