chapter 18
Dávid akkor megszámolta a vele levő férfiakat, és ezredparancsnokokat meg századparancsnokokat nevezett ki föléjük.
Aztán a férfiak egyharmadát Joáb parancsnoksága alá, egyharmadát Abisainak, Céruja fiának, Joáb testvérének a parancsnoksága alá, egyharmadát pedig a gáti Ittai parancsnoksága alá helyezte. A király akkor így szólt a férfiakhoz: „Én is kivonulok veletek.”
Ők azonban ezt mondták: „Ne vonulj ki, mert még ha mi elmenekülünk is, nem számít nekik; és még ha az embereink fele meghal is, nem számít nekik. De te annyit érsz, mint 10 000 közülünk. Ezért jobb volna, ha a városból küldenél segítséget nekünk.”
A király ezt mondta nekik: „Azt teszem, amit jónak láttok.” Megállt tehát a városkapu mellett, és a férfiak kivonultak százasával és ezresével.
A király akkor megparancsolta Joábnak, Abisainak és Ittainak: „A kedvemért bánjatok kíméletesen a fiammal, Absolonnal.” Az összes férfi hallotta, amikor a király parancsot adott minden vezérének Absolonra nézve.
A férfiak tehát kivonultak a mezőre Izrael ellen, és Efraim erdejében került sor az ütközetre.
Izrael népe vereséget szenvedett Dávid szolgáitól, és nagy öldöklés volt azon a napon: 20 000 ember veszett oda.
A harc az egész vidékre kiterjedt. És többen voltak azok, akik az erdőben rájuk leselkedő veszélyek miatt haltak meg, mint azok, akik kard által haltak meg azon a napon.
Absolon végül szembe találta magát Dávid szolgáival. Öszvéren menekült, és amikor az öszvér egy nagy fa sűrű ágai alá jutott, Absolon haja beleakadt a nagy fa ágaiba, és ő ott lógott a levegőben, miután az öszvér elment alóla.
Akkor észrevette őt valaki, és szólt Joábnak: „Láttam, hogy Absolon egy nagy fán függ.”
Joáb erre ezt felelte a férfinak, aki szólt neki: „Hát ha láttad, miért nem ölted meg ott helyben? Akkor most örömmel adtam volna neked 10 ezüstöt és egy övet.”
A férfi azonban ezt mondta Joábnak: „Még ha 1000 ezüst ütné is a markomat, akkor sem emelnék kezet a király fiára. Mert a fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Abisainak és Ittainak: »Ügyeljetek arra, hogy senki se bántsa a fiamat, Absolont!«
Ha engedetlen lettem volna, és elvettem volna az életét, az nem maradt volna rejtve a király előtt, és te nem védtél volna meg.”
Joáb erre így szólt: „Mit vesztegessem itt rád az időmet?” Azzal fogott három nyilat, odament Absolonhoz, és beledöfte őket a szívébe, még amikor élt a nagy fa ágai között.
Akkor odajött Joáb tíz fegyverhordozója, lesújtottak Absolonra, és megölték.
Joáb ekkor megfújta a kürtöt, és a férfiak visszatértek Izrael üldözéséből; Joáb ezzel megállította a népet.
Fogták Absolont, bedobták az erdőben egy nagy verembe, és egy nagy rakás követ hordtak rá. És egész Izrael elmenekült a maga otthonába.
Mármost Absolon, amikor még élt, állíttatott magának egy oszlopot a Király völgyében, mert ezt mondta: „Nincsen fiam, aki fenntartaná a nevemet.” Így hát magáról nevezte el az oszlopot, és ezt mind a mai napig Absolon-emlékműnek hívják.
Ahimaác, Cádók fia pedig így szólt: „Kérlek, hadd fussak el, hogy hírt vigyek a királynak, mert Jehova igazságot szolgáltatott neki azzal, hogy megszabadította őt az ellenségeitől.”
De Joáb ezt mondta neki: „Szó sem lehet róla! Máskor vihetsz neki hírt, de ma nem, mert a király fia halt meg.”
Joáb akkor így szólt egy kusitához: „Menj, jelentsd a királynak, amit láttál!” A kusita erre meghajolt Joáb előtt, és elfutott.
Ahimaác, Cádók fia ekkor megint így szólt Joábhoz: „Bárhogy legyen is, kérlek, hadd fussak el én is a kusita után!” Joáb azonban ezt mondta: „Miért futnál, fiam, mikor nincs olyan hír, amit te mondhatnál el?”
Ő mégis így szólt: „Bárhogy legyen is, hadd fussak!” Erre Joáb ezt mondta neki: „Hát fuss!” Ahimaác pedig elfutott a Jordán-környéken át vezető úton, és végül megelőzte a kusitát.
Dávid éppen a két városkapu között üldögélt. Az őrszem felment a falban levő kapu tetejére, körbenézett, és látta, hogy egy ember egyedül fut.
Az őrszem akkor felkiáltott, és szólt a királynak. A király erre ezt mondta: „Ha egyedül van, híreket hoz.” Ahogy pedig az egyre közelebb ért,
az őrszem észrevette, hogy egy másik ember is fut. Odaszólt hát a kapuőrnek: „Nézd csak, egy másik ember! Ez is egyedül fut.” A király erre így szólt: „Az is hírt hoz.”
Az őrszem ezt mondta: „Úgy látom, az első úgy fut, ahogy Cádók fia, Ahimaác.” A király erre így szólt: „Ő jó ember, és jó hírt hoz.”
Ahimaác aztán így kiáltott a királynak: „Minden rendben!” Arcra borult a király előtt, majd ezt mondta: „Dicsőség Jehovának, a te Istenednek, aki kiszolgáltatta az én uramnak, a királynak azokat az embereket, akik fellázadtak ellened!”
A király azonban így szólt: „Minden rendben van a fiammal, Absolonnal?” Ahimaác erre ezt mondta: „Láttam a nagy zűrzavart, amikor Joáb elküldte a király szolgáját és engem, de nem tudtam, mi az.”
A király erre így szólt: „Lépj odébb, és állj meg itt.” Akkor odébb lépett, és ott megállt.
Aztán megérkezett a kusita, és ezt mondta: „Ezt a hírt hoztam, uramnak, a királynak: Jehova ma igazságot szolgáltatott neked azzal, hogy megszabadított azoktól, akik fellázadtak ellened.”
De a király ezt kérdezte a kusitától: „Minden rendben van a fiammal, Absolonnal?” A kusita így szólt: „Úgy járjon uramnak, a királynak minden ellensége, és mindazok, akik fellázadtak ellened, hogy ártsanak neked, mint az az ifjú!”
A király erre megrendült, fölment a kapubejáró feletti tetőszobába, sírt, és miközben ment, ezt mondogatta: „Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absolon fiam, fiam!”
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly