chapter 11
Az év elején, abban az időben, amikor hadba szoktak vonulni a királyok, Dávid elküldte Joábot a szolgáival, és Izrael egész seregét, hogy pusztítsák el az ammonitákat. Megostromolták Rabbát, Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.
Egy este Dávid fölkelt az ágyából, és a királyi ház lapos tetején sétált. A tetőről meglátott egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony gyönyörű volt.
Dávid elküldött valakit, hogy kérdezősködjön az asszony felől. Ő pedig ezt mondta neki: „Betsabé ez, Eliám lánya, a hettita Uriás felesége.”
Dávid ezután követeket küldött, hogy elhozassa, és az el is ment hozzá, ő pedig lefeküdt vele. (Az asszony éppen akkor tisztult meg a tisztátalanságából.) Később aztán visszatért a házába.
Az asszony teherbe esett, és üzenetet küldött Dávidnak: „Terhes vagyok.”
Dávid erre ezt üzente Joábnak: „Küldd el hozzám a hettita Uriást!” Joáb akkor elküldte Uriást Dávidhoz.
Amikor Uriás megérkezett hozzá, Dávid megkérdezte, hogy jól van-e Joáb, jól vannak-e a csapatok, és jól megy-e a harc.
Dávid aztán így szólt Uriáshoz: „Menj le a házadba, és pihenj.” Amikor Uriás elment a király házából, a király ajándékot küldött utána, hogy kedveskedjen neki.
Uriás azonban urának összes többi szolgájával együtt a királyi ház bejáratánál aludt, és nem ment le a házába.
Jelentették is Dávidnak: „Uriás nem ment le a házába.” Dávid erre így szólt Uriáshoz: „Hát nem most jöttél meg egy útról? Miért nem mentél le a házadba?”
Uriás ezt válaszolta Dávidnak: „A láda és Izrael meg Júda ideiglenes hajlékokban laknak. Az uram, Joáb, és uramnak szolgái a mezőn táboroznak. Én pedig menjek be a házamba, egyek-igyak, és szeretkezzek a feleségemmel? Nem teszem ezt. Olyan biztos ez, mint hogy te élsz!”
Dávid erre így szólt Uriáshoz: „Maradj itt ma is. Holnap majd elküldelek.” Uriás tehát Jeruzsálemben maradt aznap és másnap.
Dávid aztán elküldött érte, hogy jöjjön, és vele együtt egyen-igyon, majd leitatta. Ő azonban este kiment, és lefeküdt aludni urának szolgáival együtt, és nem ment le a házába.
Reggel aztán Dávid levelet írt Joábnak, és elküldte azt Uriással.
Ezt írta a levélben: „Állítsátok Uriást a frontvonalba, ahol a leghevesebb a harc. Aztán menjetek el mögüle, hogy lesújtsanak rá, és meghaljon.”
Miközben Joáb ostromolta a várost, arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy erős harcosok vannak.
Amikor a város emberei kijöttek, és harcba szálltak Joábbal, néhányan Dávid szolgái közül elestek, és a hettita Uriás is meghalt.
Akkor Joáb értesítette Dávidot a háború minden eseményéről.
Így utasította a követet: „Ha beszámoltál a királynak a háború minden eseményéről,
és a király feldühödik, és azt mondja neked: »Minek kellett olyan közel mennetek a városhoz harcolni? Nem tudtátok, hogy lőni fognak a fal tetejéről?
Ki ütötte agyon Abiméleket, Jerubbéset fiát? Nemde egy asszony dobott rá egy felső malomkövet a fal tetejéről, és ez okozta a halálát Tébecben? Minek kellett olyan közel mennetek a falhoz?«, akkor te így szólj: »Szolgád, a hettita Uriás is meghalt.«”
A követ tehát elment, és elmondta Dávidnak mindazt, amiért Joáb elküldte őt.
A követ ezt mondta Dávidnak: „Az embereik felülkerekedtek rajtunk, és kijöttek ellenünk a mezőre. De mi visszaszorítottuk őket egészen a városkapu bejáratáig.
Az íjászok lövöldöztek a szolgáidra a fal tetejéről, úgyhogy néhányan meghaltak a király szolgái közül. Szolgád, a hettita Uriás is meghalt.”
Dávid erre így szólt a követhez: „Ezt mondd Joábnak: »Ne gyötrődj emiatt, mert egy csatában mindig vannak áldozatok. Fokozott erővel harcolj a város ellen, és győzd le!« Bátorítsad őt.”
Amikor Uriás felesége meghallotta, hogy a férje, Uriás meghalt, gyászolni kezdte a férjét.
Amint a gyász ideje letelt, Dávid érte küldött, és a házába vitette. Ő a felesége lett, és fiút szült neki. De amit Dávid tett, az egyáltalán nem tetszett Jehovának.