chapter 1
Pál, Szilvánusz és Timóteusz a tesszalonikaiak gyülekezetének, mely egységben van Istennel, az Atyánkkal, és az Úr Jézus Krisztussal:
Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek Istentől, az Atyától, és az Úr Jézus Krisztustól!
Úgy érezzük, testvérek, hogy mindig hálát kell adnunk értetek Istennek. Ez így is van rendjén, mivelhogy a hitetek rendkívüli módon növekszik, és mindannyian egyre jobban szeretitek egymást.
Ennek köszönhetően büszkén beszélünk Isten gyülekezeteiben arról, hogy milyen kitartással és hittel viselitek el, hogy üldöznek titeket, és nehézségeket éltek át.
Ez Isten igazságos ítéletét bizonyítja, és ahhoz vezet, hogy méltónak fognak tartani benneteket Isten királyságára, amelyért szenvedtek.
Mert Isten valójában igazságosan jár el, amikor nyomorúsággal fizet azoknak, akik nyomorúságot okoznak nektek.
Nektek viszont, akik nyomorúságot éltek át – és nekünk is –, enyhülést hoz, amikor az Úr Jézus megjelenik az égből a hatalmas angyalaival
lángoló tűzben, és bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és azokon, akik nem engedelmeskednek a Jézusról, a mi Urunkról szóló jó hírnek.
Mivel örök pusztulásra ítélik őket, elkerülnek az Úr színe elől, és el lesznek vágva a dicsőséges erejétől,
amikor eljön az Urunk, hogy megdicsőüljön az ő szentjeivel együtt. Ekkor mindazok, akik hisznek benne, csodálni fogják. És mivel ti hittetek mindabban, amiről tanúskodtunk nektek, ti is köztük lesztek.
Éppen ezért mindig imádkozunk értetek, hogy Istenünk méltónak tartson titeket az elhívására, és hogy a hatalmával megvalósítson minden jót, valamint véghez vigye azt, amire a hitetek indít titeket.
Így Jézusnak, a mi Urunknak a nevét dicsőítik általatok, és titeket is dicsőítenek, amiért egységben vagytok vele. Ez Istenünk és az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvességének köszönhető.