János jelenései

Chapters:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 1 → ⇥

verse #1

Ezt a kinyilatkoztatást Isten adta Jézus Krisztusnak, hogy feltárja a rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell történniük. Jézus elküldte az angyalát, és általa jelekben bemutatta ezt a rabszolgájának, Jánosnak,

verse #2

aki aztán tanúskodott arról, amit Isten mondott, és amiről Jézus Krisztus tanúskodott, igen, mindarról, amit látott.

verse #3

Boldog, aki felolvassa és akik hallják e prófécia szavait, valamint akik megtartják a benne megírtakat, mert a meghatározott idő közel van.

verse #4

János írja ezt az Ázsia tartományban levő hét gyülekezetnek:

Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek „attól, aki van, aki volt, és aki eljön”, a trónja előtt levő hét szellemtől

verse #5

és Jézus Krisztustól, aki „a hű tanú”, „az elsőszülött a halottak közül” és „a föld királyainak uralkodója”!

Aki szeret minket, és aki a saját vére által megszabadított bennünket a bűneinktől

verse #6

– és királyokká meg az ő Istenének és Atyjának a papjaivá tett minket –, igen, övé legyen a dicsőség és a hatalom örökké! Ámen.

verse #7

Nézzétek, eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, azok is, akik átszúrták, és a föld minden törzse veri magát bánatában miatta. Igen, ámen.

verse #8

„Én vagyok az alfa és az ómega – ezt mondja Jehova Isten –, aki van, aki volt, és aki eljön, a Mindenható.”

verse #9

Én, János, a testvéretek és Jézus követőjeként a társatok a nyomorúságban, a királyságban és a kitartásban, a Pátmosznak nevezett szigeten voltam, mert Istenről beszéltem és Jézusról tanúskodtam.

verse #10

A szellem hatása alatt az Úr napján találtam magam, és a hátam mögött egy trombitáéhoz hasonló erős hangot hallottam,

verse #11

amely így szólt: „Amit látsz, írd le egy tekercsbe, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efézusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.”

verse #12

Megfordultam, hogy lássam, ki szól hozzám, és ahogy megfordultam, hét arany lámpatartót láttam,

verse #13

és a lámpatartók között emberfiához hasonló valakit, akin bokáig érő ruha volt, és a mellén aranyöv.

verse #14

A feje és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó, a szeme olyan volt, mint a tűzláng,

verse #15

a lába, mint a kemencében izzó finom réz, a hangja pedig, mint sok víz zúgása.

verse #16

Jobb kezében hét csillag volt, és a szájából éles, hosszú, kétélű kard jött ki, az arca pedig olyan volt, mint a verőfényes nap.

verse #17

Amikor megláttam, a lába elé estem, mint egy halott.

Ő pedig rám tette a jobb kezét, és ezt mondta: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó,

verse #18

és az élő. Meghaltam, de nézd, örökkön örökké élek, és nálam vannak a halál és a sír kulcsai.

verse #19

Írd le tehát, amiket láttál, amik most történnek, és amik ezek után fognak történni.

verse #20

A hét csillag, melyet a jobb kezemben láttál, és a hét arany lámpatartó szent titok, és a magyarázata ez: a hét csillag a hét gyülekezet angyalait jelenti, a hét lámpatartó pedig a hét gyülekezetet.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22