Mózes ötödik könyve

Chapters:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 1 → ⇥

verse #1

Mózes beszélt az izraelitákkal a Jordán vidékén a pusztában, a kietlen síkságon Szúf előtt, Párán, Tófel, Lábán, Hacerót és Dizaháb között.

verse #2

Az út 11 napig tart a Hórebtől Kádes-Barneáig a Szeir-hegyhez vezető úton.

verse #3

A 40. évben, a 11. hónap 1. napján Mózes mindent elmondott az izraelitáknak, amire Jehova utasította.

verse #4

Ez azután volt, hogy legyőzte Szihont, az amoriták királyát, aki Hesbonban lakott, és Ógot, Básán királyát, aki Astarótban, Edreiben lakott.

verse #5

Mózes elkezdte magyarázni a törvényt a Jordán vidékén, Moáb földjén, és így szólt:

verse #6

„Jehova, a mi Istenünk ezt mondta nekünk a Hórebnél: »Elég sokáig laktatok már ezen a hegyvidéken.

verse #7

Forduljatok meg, induljatok el, és menjetek az amoriták hegyvidékére és a környékére: az Arabára, a hegyvidékre, a Sefélára, a Negebbe és a tengerpartra. Menjetek a kánaániták földjére. Menjetek el egészen a Libanonig és a nagy folyóig, az Eufráteszig.

verse #8

Nézzétek, nektek adom ezt a földet. Menjetek be, vegyétek birtokba a földet, amely felől megesküdött Jehova az ősapáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik és az utódaiknak adja.«

verse #9

Én pedig abban az időben megmondtam nektek: »Nem vagyok képes egyedül vezetni benneteket.

verse #10

Jehova, a ti Istenetek sok utódot adott nektek, és ma már annyian vagytok, mint csillag az égen.

verse #11

Adjon nektek még több utódot Jehova, a ti ősapáitok Istene, legyetek ezerszer többen, mint most vagytok, és áldjon meg benneteket, ahogy megígérte nektek!

verse #12

Egymagam hogyan hordozhatnám el a terheiteket, hogyan küzdhetnék meg a bajaitokkal, és hogyan viselhetném el a veszekedéseiteket?

verse #13

Válasszatok ki a törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és kinevezem őket, hogy a vezetőitek legyenek.«

verse #14

Ekkor így feleltetek nekem: »Jó az, amit kértél tőlünk.«

verse #15

Kineveztem hát a törzsfőiteket, bölcs és tapasztalt férfiakat, hogy irányítsanak titeket, és legyenek ezrek, százak, ötvenek, tízek vezetői és a törzseitek tisztviselői.

verse #16

És abban az időben erre utasítottam a bíráitokat: »Amikor meghallgatjátok a testvéreiteket, igazságosan ítéljétek mindenki ügyét, akár izraelitával, akár bevándorlóval van peres ügye.

verse #17

Ne ítéljetek részrehajlóan. Az alacsony rangú embert ugyanúgy hallgassátok meg, mint a befolyásos embert. Ne félemlítsenek meg titeket emberek, mert amikor ítéltek, Istent képviselitek. Ha pedig egy ügyet túl nehéznek találtok, tárjátok elém, és én meghallgatom.«

verse #18

Abban az időben elmondtam nektek mindazt, amit tennetek kell.

verse #19

Azután, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk, útnak indultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész hatalmas és félelmetes pusztát, amelyet láttatok az amoriták hegyvidéke felé vezető úton, és végül megérkeztünk Kádes-Barneába.

verse #20

Akkor ezt mondtam nektek: »Megérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet Jehova, a mi Istenünk nekünk ad.

verse #21

Nézzétek, Jehova, a ti Istenetek nektek adta ezt a földet. Menjetek fel, vegyétek birtokba, ahogy Jehova, ősapáitok Istene mondta nektek. Ne féljetek, és ne rettegjetek!«

verse #22

De ti mind hozzám jöttetek, és ezt mondtátok: »Küldjünk ki magunk előtt férfiakat, hogy kémleljék ki nekünk a földet, és hozzanak hírt arról, hogy melyik úton menjünk, és hogy milyen városok vannak ott.«

verse #23

Ezt jó javaslatnak találtam, ezért kiválasztottam közületek 12 férfit, mindegyik törzsből egyet.

verse #24

Akkor ők felmentek a hegyekbe, eljutottak egészen Eskol völgyéig, és kikémlelték azt a földet.

verse #25

Szedtek annak a földnek a gyümölcséből, hoztak nekünk belőle, és ezt mondták: »Jó az a föld, melyet Jehova, a mi Istenünk ad nekünk.«

verse #26

De ti nem akartatok felmenni, hanem fellázadtatok Jehova, a ti Istenetek utasítása ellen.

verse #27

Morgolódtatok a sátraitokban, és ezt mondtátok: »Jehova gyűlöl minket. Azért hozott ki Egyiptom földjéről, hogy kiszolgáltasson bennünket az amoritáknak, és megsemmisítsenek minket.

verse #28

Milyen lesz az a hely, ahova menni fogunk? Testvéreink elbátortalanítottak minket, mert ezt mondták: ’Az emberek ott erősebbek és magasabbak, mint mi. A városaik hatalmasak, az egekig meg vannak erősítve, és még az anákok fiait is láttuk ott.’«

verse #29

Ezért ezt mondtam nektek: »Ne rettenjetek meg, és ne féljetek tőlük!

verse #30

Jehova, a ti Istenetek megy előttetek. Ő harcol értetek, ahogyan Egyiptomban is tette a szemetek láttára.

verse #31

És a pusztában is láttátok, hogy Jehova, a ti Istenetek úgy hordozott titeket az úton mindvégig, míg el nem jutottatok erre a helyre, ahogyan egy apa hordozza a fiát.«

verse #32

De mindezek ellenére sem hittetek Jehovában, a ti Istenetekben,

verse #33

aki előttetek ment az úton, hogy kikémlelje, hol táborozhattok le. Éjjel tűzben, nappal pedig felhőben jelent meg, hogy mutassa nektek az utat.

verse #34

Jehova mindvégig hallotta, miről beszéltek. Meg is haragudott, és ünnepélyesen megesküdött:

verse #35

»Ebből a gonosz nemzedékből egyetlen ember sem fogja meglátni azt a jó földet, mely felől megesküdtem, hogy az ősapáitoknak adom,

verse #36

kivéve Kálebet, Jefunné fiát. Ő meglátja majd, és neki meg a fiainak adom azt a földet, ahol járt, mivel ő teljes szívvel követte Jehovát.

verse #37

(Még rám is megharagudott Jehova miattatok, és ezt mondta: ’Te sem fogsz bemenni oda.

verse #38

Józsué, Nún fia, a szolgád viszont bemegy. Erősítsd meg őt, mert az ő segítségével fogja Izrael birtokba venni az örökségét.’)

verse #39

A gyermekeitek pedig, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, és a fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, be fognak menni arra a földre, és nekik adom azt.

verse #40

Ti pedig forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger útján.«

verse #41

Ekkor így feleltetek nekem: »Vétkeztünk Jehova ellen. De most felmegyünk, és harcolunk, úgy, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk!« És mindannyian felkötöttétek a fegyvereiteket, és azt gondoltátok, könnyű lesz felmennetek a hegyre.

verse #42

Jehova azonban így szólt hozzám: »Mondd meg nekik: ’Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok veletek! Ha mégis felmentek, az ellenségeitek legyőznek titeket.’«

verse #43

Én elmondtam ezt nektek, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok Jehova utasítása ellen, és elbizakodottan megpróbáltatok felmenni a hegyre.

verse #44

Akkor az amoriták, akik azon a hegyen laktak, kijöttek ellenetek, elűztek titeket, mint ahogyan a méhek teszik, és szétszórtak benneteket a Szeiren, egészen Hormáig.

verse #45

Azután visszatértetek, és sírtatok Jehova előtt, de Jehova nem hallgatott meg titeket, és nem figyelt rátok.

verse #46

Ezért laktatok Kádesben olyan sokáig.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34