chapter 9
Halld, ó, Izrael! Ma átkelsz a Jordánon, hogy elfoglalj egy olyan földet, ahol nálad nagyobb és hatalmasabb nemzetek vannak, ahol a városok nagyok és az egekig meg vannak erősítve,
és ahol erősek és magasak az emberek, az anákok fiai. Te is tudod és hallottad, hogy ezt mondják róluk: »Ki állhat meg Anák fiai előtt?«
Most pedig tudd meg, hogy Jehova, a te Istened megy át előtted. Ő emésztő tűz, és megsemmisíti őket. A szemed láttára igázza le őket, hogy gyorsan elvehesd a földjüket, és elpusztíthasd őket, ahogy Jehova ígérte neked.
Amikor Jehova, a te Istened kiűzi őket előled, nehogy ezt gondold magadban: »Azért hozott Jehova erre a földre, és azért vehetem birtokba, mert igazságos vagyok.« Nem, Jehova azért űzi el ezeket a nemzeteket előled, mert gonoszak.
Nem azért mész be, és nem azért veheted birtokba a földjüket, mert igazságos vagy és a szíved becsületes. Jehova, a te Istened azért űzi el előled ezeket a nemzeteket, mert gonoszak, és hogy beteljesítse Jehova, amit esküvel az ősapáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak ígért.
Tudd meg, hogy nem a te igazságosságod miatt adja neked Jehova, a te Istened ezt a jó földet, hogy birtokba vedd, ugyanis makacs nép vagy.
Emlékezzetek rá, és sose feledkezzetek meg arról, hogyan bosszantottátok Jehovát, a ti Isteneteket a pusztában. Attól a naptól fogva, hogy elhagytátok Egyiptom földjét, egészen addig, míg erre a helyre nem érkeztetek, lázadoztatok Jehova ellen.
Még a Hórebnél is felbosszantottátok Jehovát, és Jehova annyira megharagudott rátok, hogy ki akart irtani titeket.
Amikor felmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, melyet Jehova kötött veletek, 40 nap és 40 éjjel ott maradtam a hegyen, és ezalatt semmit sem ettem vagy ittam.
Jehova ekkor átadta nekem a két kőtáblát, melyekre az ujjával írt, és rajtuk volt minden szó, melyet Jehova mondott nektek a hegyen a tűz közepéből aznap, amikor összegyűltetek.
Miután letelt a 40 nap és 40 éjjel, Jehova átadta nekem a két kőtáblát, a szövetség tábláit,
és Jehova ezt mondta nekem: »Menj le gyorsan, mert a néped, melyet kihoztál Egyiptomból, gonosz dolgot művelt. Hamar letértek az útról, amelyről azt parancsoltam nekik, hogy kövessék. Fémből bálványt készítettek maguknak.«
Jehova még ezt mondta nekem: »Láttam ezt a népet, és bizony makacs.
Hadd pusztítsam el őket és töröljem ki a nevüket az ég alól, és hadd tegyelek téged náluk hatalmasabb és népesebb nemzetté!«
Ezután megfordultam, és lementem a hegyről, miközben a hegy tűzben égett. A szövetség két táblája a két kezemben volt.
Akkor láttam, hogy vétkeztetek Jehova, a ti Istenetek ellen. Fémből borjút készítettetek magatoknak. Hamar letértetek az útról, amelyről azt parancsolta nektek Jehova, hogy kövessétek.
Ekkor fogtam a két táblát, földhöz vágtam őket két kézzel a szemetek láttára, és azok összetörtek.
Azután 40 nap és 40 éjjel leborultam Jehova előtt, mint először is. Nem ettem és nem ittam a bűneitek miatt, amelyet elkövettetek, ugyanis olyat tettetek, ami gonosz Jehova szemében, és megbántottátok őt.
Nagyon megijedtem, mivel Jehova megharagudott rátok, és meg akart semmisíteni titeket. Jehova azonban ekkor is meghallgatott.
Jehova Áronra is annyira megharagudott, hogy el akarta pusztítani, de ekkor könyörögtem Áronért is.
Aztán fogtam a borjút, aminek az elkészítésével bűnt követtetek el, tűzbe dobtam, összetörtem és összezúztam, míg finom porrá nem lett. Utána a port a hegyről lefolyó patakba szórtam.
Taberánál, Massánál meg Kibrót-Hattaávánál is felbosszantottátok Jehovát.
Amikor pedig Jehova elküldött titeket Kádes-Barneából, és ezt mondta: »Menjetek fel, és vegyétek birtokba a földet, melyet nektek adok!«, ismét fellázadtatok Jehova, a ti Istenetek utasítása ellen, nem hittetek neki, és nem engedelmeskedtetek neki.
Amióta csak ismerlek titeket, lázadoztok Jehova ellen.
Így hát leborultam Jehova előtt 40 nap és 40 éjen át. Azért borultam le, mert Jehova azt mondta, hogy megsemmisít titeket.
Könyörögni kezdtem Jehovához, így szólva: »Ó, legfőbb Úr, Jehova, ne pusztítsd el a népedet! Ők a te saját tulajdonod, melyet a hatalmaddal megváltottál, és erős kézzel kihoztál Egyiptomból.
Emlékezz a szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra. Ne vedd figyelembe a nép makacsságát, gonoszságát és bűnét.
Máskülönben a nép, amely azon a földön lakik, melyről kihoztál minket, ezt mondaná: ’Jehova nem tudta bevinni őket arra a földre, amelyet nekik ígért, és mivel gyűlölte ezt a népet, kihozta, hogy megölje őket a pusztában.’
Pedig ők a te néped, a te saját tulajdonod, melyet kihoztál nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal.«
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34