chapter 33
Ez pedig az áldás, melyet Mózes, az igaz Isten embere a halála előtt jelentett ki az izraelitáknak.
Ezt mondta:
„Jehova a Sínairól jött,
és a Szeirről ragyogott fel rájuk.
Párán hegyvidékéről tündökölt dicsőségben,
és szent sokaság volt vele,
jobbján a harcosai.
Szerette népét.
A nép szentjei mind kezedben vannak.
Ők lábadnál ültek,
és kezdtek figyelni szavaidra.
(Mózes egy parancsot, egy törvényt adott nekünk
Jákob gyülekezetének tulajdonául.)
Isten királlyá lett Jesurunban,
amikor összegyűltek a nép vezetői,
és Izrael törzsei mind.
Éljen Rúben, ne haljon meg,
férfiai ne legyenek kevesen!”
Majd a következőket mondta Júdának áldásként:
„Halld meg, ó, Jehova, Júda szavát,
vidd őt vissza népéhez!
Karja megvédte azt, ami az övé.
Légy segítője ellenségeivel szemben!”
Léviről ezt mondta:
„A tummimod és urimod a hozzád hűséges férfié,
akit Massánál próbára tettél.
Veszekedtél vele Meriba vizeinél,
a férfival, ki ezt mondta apjának és anyjának: »Nem tisztelem őket.«
Testvéreit sem ismerte el,
saját fiait is semmibe vette.
Mert szavadat megfogadták,
és szövetségedet megtartották.
Oktassák Jákobot bírói döntéseidre,
Izraelt pedig a törvényedre.
Ajánljanak fel füstölőszert, mely kellemes illatú neked,
és teljes áldozatot az oltárodon.
Áldd meg az ő erejét, ó, Jehova,
és leld kedved kezének munkáiban.
Törd el a rá támadók lábát,
hogy akik gyűlölik őt, többé fel ne keljenek.”
Benjáminról ezt mondta:
„Ő, kit Jehova szeret, lakjon nála biztonságban.
Míg egész nap oltalmazza őt,
a vállai közt fog lakni.”
Józsefről ezt mondta:
„Jehova áldja meg a földjét
az ég legjavával,
harmattal és lentről feltörő vizekkel,
a nap érlelte termés javával,
minden hónap termésének javával,
az ősi hegyek javával,
a maradandó dombok javával,
a földnek és minden termésének a javával,
és annak elismerésével, aki a tövisbokorban lakott.
Szálljon mindez József fejére,
a testvérei közül kiválasztottnak feje tetejére.
Pompás, mint az elsőszülött bika,
szarvai a vadbikának szarvai.
A népeket azzal taszítja majd,
mindannyiukat a föld széléig.
Ők Efraim tízezrei,
és Manassé ezrei.”
Zebulonról ezt mondta:
„Örülj, ó, Zebulon, mikor kimész,
és te is, Issakár, a sátraidban.
Népeket hívnak majd a hegyhez.
Az igazságosság áldozatait mutatják be ott.
Mert a tengerek bőséges gazdagságából merítenek,
és a homok rejtett készleteiből.”
Gádról ezt mondta:
„Áldott, aki kiterjeszti Gád határait.
Gád oroszlánként fekszik ott,
amely készen áll, hogy letépje a kart, igen, a fejtetőt.
Kiválasztja magának az első részt,
mert ezt a részt tette félre neki a törvényadó.
Összegyűlnek a nép vezetői.
Érvényre juttatja Jehova igazságosságát
és bírói döntéseit, Izraellel együtt.”
Dánról ezt mondta:
„Dán oroszlánkölyök.
Básánból ugrik elő.”
Naftaliról ezt mondta:
„Naftali elégedett azzal, hogy Jehova tetszését élvezi,
és telve van az ő áldásával.
Szerezz birtokot nyugaton és délen!”
Áserről ezt mondta:
„Áser fiakkal áldott.
Legyen kedves testvérei szemében,
s mártsa lábát olajba.
Vasból és rézből vannak kapuzáraid,
és életed minden napján biztonságban leszel.
Nincs olyan, mint Jesurun igaz Istene,
ki átszeli az eget, hogy a segítségedre legyen,
és felhőkön szárnyal fenségében.
Isten ősidőktől fogva rejtekhely,
örökkévaló karjai alattad vannak.
Elűzi előled az ellenséget,
és ezt mondja: »Semmisítsd meg őket!«
Izrael biztonságban fog lakni,
és háborítatlan lesz Jákob forrása
a gabona és újbor földjén,
egei harmatot hullatnak.
Boldog vagy, ó, Izrael!
Ki olyan, mint te,
oly nép, melynek Jehova a megmentője,
a te védőpajzsod
s dicsőséges kardod?
Hajlonganak majd előtted ellenségeid,
te pedig a hátukon taposol.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34