Mózes ötödik könyve

Chapters:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 2 → ⇥

verse #1

Majd megfordultunk, és útnak indultunk a pusztába a Vörös-tenger útján, ahogy Jehova mondta nekem. Sok napon át vándoroltunk a Szeir-hegy környékén.

verse #2

Jehova végül így szólt hozzám:

verse #3

»Már elég régóta vándoroltok ennek a hegynek a környékén. Most forduljatok észak felé.

verse #4

Parancsold meg a népnek: ’El fogtok vonulni a testvéreitek, Ézsau leszármazottainak a határa mellett, akik a Szeiren laknak. Félni fognak tőletek, mégis nagyon vigyázzatok.

verse #5

Ne legyetek velük ellenségesek, mert egy talpalatnyi földet sem adok a földjükből nektek, ugyanis a Szeir-hegyet Ézsaunak adtam.

verse #6

Fizessétek ki nekik az élelmet, amit esztek, és a vizet, amit isztok,

verse #7

mert Jehova, a ti Istenetek megáldott titeket mindenben, amit tettetek. Jól tudja, merre vándoroltatok ebben a nagy pusztában. Jehova, a ti Istenetek veletek volt ez alatt a 40 év alatt, és semmiben sem szenvedtetek hiányt.’«

verse #8

Így hát elmentünk a testvéreink, Ézsau leszármazottai mellett, akik a Szeiren laknak, és kikerültük az arabai utat, Elátot és Ecjon-Gebert.

Utána rátértünk a Moáb pusztájába vezető útra.

verse #9

Jehova ekkor ezt mondta nekem: »Ne legyetek ellenségesek Moábbal, és ne harcoljatok velük, ugyanis nem adok nektek a földjükből, mert Lót leszármazottainak adtam Art.

verse #10

(Korábban az emiták laktak ott, akik sokan voltak, és erősek meg magasak voltak, mint az anákok.

verse #11

A refaitákat is olyanoknak tartották, mint az anákokat, és a moábiták emitáknak nevezték őket.

verse #12

Korábban a horiták laktak a Szeiren, de Ézsau leszármazottai elvették a földjüket, megölték őket, és a helyükön telepedtek le. Ugyanezt fogják tenni az izraeliták is azon a földön, amely az övék lesz, mert Jehova nekik adja.)

verse #13

Most pedig menjetek, és vonuljatok át a Zered völgyén.« És mi átmentünk a Zered völgyén.

verse #14

Kádes-Barneától indulva 38 évig vándoroltunk, míg átmentünk a Zered völgyén. Ez idő alatt a hadköteles férfiaknak az az egész nemzedéke meghalt, és nem maradt belőlük egy sem a táborban, ahogy Jehova megesküdött nekik.

verse #15

Jehova ellenük fordult, míg egytől egyig meg nem haltak.

verse #16

Miután ezek a hadköteles férfiak mind meghaltak,

verse #17

Jehova ismét szólt hozzám:

verse #18

»Ma elvonultok Moáb területe, vagyis Ar mellett.

verse #19

Amikor az ammoniták közelébe értek, ne dühítsétek fel őket, mert nem adok nektek az ammoniták földjéből, mivel Lót leszármazottainak adtam azt.

verse #20

Régebben ezt is a refaiták földjének tekintették. (Korábban a refaiták laktak ott, az ammoniták pedig zamzummoknak nevezték őket.

verse #21

Ők sokan voltak, és erősek meg magasak voltak, mint az anákok. Jehova azonban legyőzte őket az ammoniták előtt, azok pedig elűzték őket, és letelepedtek a helyükön.

verse #22

Ugyanezt tette Ézsau leszármazottaiért is, akik most a Szeiren laknak. Legyőzte a horitákat előttük, így Ézsau leszármazottai el tudták venni a földjüket, és a helyükön laknak mind a mai napig.

verse #23

Az avvitákat pedig, akik falvakban laktak Gáza környékén, a kaftoriak győzték le, és letelepedtek a helyükön.)

verse #24

Induljatok el, és menjetek át az Arnon völgyén. A segítségemmel legyőzitek az amorita Szihont, Hesbon királyát. Harcoljatok hát vele, és vegyétek birtokba a földjét.

verse #25

Gondoskodom róla, hogy a mai naptól fogva minden nép, aki csak hall rólatok, féljen és rettegjen tőletek. Zaklatottak lesznek és reszketni fognak miattatok.«

verse #26

Ekkor békés szándékkal követeket küldtem Kedemót pusztájából Szihonhoz, Hesbon királyához, ezzel az üzenettel:

verse #27

»Hadd vonuljunk át a földeden! Csak az úton megyünk. Nem térünk le se jobbra, se balra.

verse #28

Az ételért, amit eszünk, és a vízért, amit iszunk, fizetünk neked. Csak hadd mehessünk át gyalog

verse #29

– mint ahogyan a Szeiren lakó Ézsau leszármazottai és az Arban lakó moábiták is megengedték ezt –, míg át nem kelünk a Jordánon arra a földre, melyet Jehova, a mi Istenünk ad nekünk.«

verse #30

Ám Szihon, Hesbon királya, nem engedte meg, hogy átvonuljunk a területén. Jehova, a mi Istenünk hagyta, hogy konokká váljon, és megmakacsolja magát, hogy így Istenünk segítségével legyőzhessük őt, ahogy le is győztük.

verse #31

Jehova ekkor ezt mondta nekem: »Nézd, mostantól kiszolgáltatom neked Szihont és a földjét. Láss hozzá, hogy birtokba vedd a földjét.«

verse #32

Amikor Szihon kijött, és vele együtt az egész népe, hogy megütközzön velünk Jahácnál,

verse #33

akkor Jehova, a mi Istenünk nekünk adta őt, úgyhogy vereséget mértünk rá, a fiaira és az egész népére.

verse #34

Abban az időben elfoglaltuk valamennyi városát, és elpusztítottunk minden várost, a férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel együtt. Nem hagytunk életben senkit sem.

verse #35

Csak a háziállatokat zsákmányoltuk magunknak, valamint amit a bevett városokból szereztünk.

verse #36

Az Arnon völgyének szélén fekvő Aróertől és a völgyben levő várostól Gileádig egyetlen város sem volt bevehetetlen nekünk. Jehova, a mi Istenünk nekünk adta mindet.

verse #37

De nem mentetek közel az ammoniták földjéhez, a Jabbók völgyének széléhez, sem a hegyvidéki városokhoz, és egyetlen olyan helyhez sem, melyről Jehova, a mi Istenünk azt parancsolta, hogy ne menjünk oda.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34