⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes ötödik könyve
capítulo 2
verso 1
Majd megfordultunk, és útnak indultunk a pusztába a Vörös-tenger útján, ahogy Jehova mondta nekem. Sok napon át vándoroltunk a Szeir-hegy környékén.
verso 2
Jehova végül így szólt hozzám:
verso 3
»Már elég régóta vándoroltok ennek a hegynek a környékén. Most forduljatok észak felé.
verso 4
Parancsold meg a népnek: ’El fogtok vonulni a testvéreitek, Ézsau leszármazottainak a határa mellett, akik a Szeiren laknak. Félni fognak tőletek, mégis nagyon vigyázzatok.
verso 5
Ne legyetek velük ellenségesek, mert egy talpalatnyi földet sem adok a földjükből nektek, ugyanis a Szeir-hegyet Ézsaunak adtam.
verso 6
Fizessétek ki nekik az élelmet, amit esztek, és a vizet, amit isztok,
verso 7
mert Jehova, a ti Istenetek megáldott titeket mindenben, amit tettetek. Jól tudja, merre vándoroltatok ebben a nagy pusztában. Jehova, a ti Istenetek veletek volt ez alatt a 40 év alatt, és semmiben sem szenvedtetek hiányt.’«
verso 8
Így hát elmentünk a testvéreink, Ézsau leszármazottai mellett, akik a Szeiren laknak, és kikerültük az arabai utat, Elátot és Ecjon-Gebert.
Utána rátértünk a Moáb pusztájába vezető útra.
verso 9
Jehova ekkor ezt mondta nekem: »Ne legyetek ellenségesek Moábbal, és ne harcoljatok velük, ugyanis nem adok nektek a földjükből, mert Lót leszármazottainak adtam Art.
verso 10
(Korábban az emiták laktak ott, akik sokan voltak, és erősek meg magasak voltak, mint az anákok.
verso 11
A refaitákat is olyanoknak tartották, mint az anákokat, és a moábiták emitáknak nevezték őket.
verso 12
Korábban a horiták laktak a Szeiren, de Ézsau leszármazottai elvették a földjüket, megölték őket, és a helyükön telepedtek le. Ugyanezt fogják tenni az izraeliták is azon a földön, amely az övék lesz, mert Jehova nekik adja.)
verso 13
Most pedig menjetek, és vonuljatok át a Zered völgyén.« És mi átmentünk a Zered völgyén.
verso 14
Kádes-Barneától indulva 38 évig vándoroltunk, míg átmentünk a Zered völgyén. Ez idő alatt a hadköteles férfiaknak az az egész nemzedéke meghalt, és nem maradt belőlük egy sem a táborban, ahogy Jehova megesküdött nekik.
verso 15
Jehova ellenük fordult, míg egytől egyig meg nem haltak.
verso 16
Miután ezek a hadköteles férfiak mind meghaltak,
verso 18
»Ma elvonultok Moáb területe, vagyis Ar mellett.
verso 19
Amikor az ammoniták közelébe értek, ne dühítsétek fel őket, mert nem adok nektek az ammoniták földjéből, mivel Lót leszármazottainak adtam azt.
verso 20
Régebben ezt is a refaiták földjének tekintették. (Korábban a refaiták laktak ott, az ammoniták pedig zamzummoknak nevezték őket.
verso 21
Ők sokan voltak, és erősek meg magasak voltak, mint az anákok. Jehova azonban legyőzte őket az ammoniták előtt, azok pedig elűzték őket, és letelepedtek a helyükön.
verso 22
Ugyanezt tette Ézsau leszármazottaiért is, akik most a Szeiren laknak. Legyőzte a horitákat előttük, így Ézsau leszármazottai el tudták venni a földjüket, és a helyükön laknak mind a mai napig.
verso 23
Az avvitákat pedig, akik falvakban laktak Gáza környékén, a kaftoriak győzték le, és letelepedtek a helyükön.)
verso 24
Induljatok el, és menjetek át az Arnon völgyén. A segítségemmel legyőzitek az amorita Szihont, Hesbon királyát. Harcoljatok hát vele, és vegyétek birtokba a földjét.
verso 25
Gondoskodom róla, hogy a mai naptól fogva minden nép, aki csak hall rólatok, féljen és rettegjen tőletek. Zaklatottak lesznek és reszketni fognak miattatok.«
verso 26
Ekkor békés szándékkal követeket küldtem Kedemót pusztájából Szihonhoz, Hesbon királyához, ezzel az üzenettel:
verso 27
»Hadd vonuljunk át a földeden! Csak az úton megyünk. Nem térünk le se jobbra, se balra.
verso 28
Az ételért, amit eszünk, és a vízért, amit iszunk, fizetünk neked. Csak hadd mehessünk át gyalog
verso 29
– mint ahogyan a Szeiren lakó Ézsau leszármazottai és az Arban lakó moábiták is megengedték ezt –, míg át nem kelünk a Jordánon arra a földre, melyet Jehova, a mi Istenünk ad nekünk.«
verso 30
Ám Szihon, Hesbon királya, nem engedte meg, hogy átvonuljunk a területén. Jehova, a mi Istenünk hagyta, hogy konokká váljon, és megmakacsolja magát, hogy így Istenünk segítségével legyőzhessük őt, ahogy le is győztük.
verso 31
Jehova ekkor ezt mondta nekem: »Nézd, mostantól kiszolgáltatom neked Szihont és a földjét. Láss hozzá, hogy birtokba vedd a földjét.«
verso 32
Amikor Szihon kijött, és vele együtt az egész népe, hogy megütközzön velünk Jahácnál,
verso 33
akkor Jehova, a mi Istenünk nekünk adta őt, úgyhogy vereséget mértünk rá, a fiaira és az egész népére.
verso 34
Abban az időben elfoglaltuk valamennyi városát, és elpusztítottunk minden várost, a férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel együtt. Nem hagytunk életben senkit sem.
verso 35
Csak a háziállatokat zsákmányoltuk magunknak, valamint amit a bevett városokból szereztünk.
verso 36
Az Arnon völgyének szélén fekvő Aróertől és a völgyben levő várostól Gileádig egyetlen város sem volt bevehetetlen nekünk. Jehova, a mi Istenünk nekünk adta mindet.
verso 37
De nem mentetek közel az ammoniták földjéhez, a Jabbók völgyének széléhez, sem a hegyvidéki városokhoz, és egyetlen olyan helyhez sem, melyről Jehova, a mi Istenünk azt parancsolta, hogy ne menjünk oda.
Libros
