⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Jób
capítulo 1
verso 1
Élt Úc földjén egy Jób nevű ember. Ez az ember feddhetetlen, becsületes és istenfélő volt, és kerülte a rosszat.
verso 2
Hét fia és három lánya született.
verso 3
Volt 7000 juha, 3000 tevéje, 1000 marhája és 500 szamara, valamint nagyon sok szolgája, úgyhogy mindenkinél nagyobb volt Keleten.
verso 4
A fiainak az volt a szokásuk, hogy vendégségbe hívták egymást a házukba, amikor rájuk került a sor. Meghívták a három lánytestvérüket is, hogy együtt egyenek és igyanak.
verso 5
Miután mindegyikük vendégül látta a többieket, Jób mindig elhívta őket magához, hogy megszentelje őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatokat mutatott be mindegyikükért, Jób ugyanis ezt mondta: „Talán vétkeztek a fiaim, és átkozták Istent a szívükben.” Ez volt Jób szokása.
verso 6
Aztán elérkezett az a nap, amikor az igaz Isten fiai eljöttek, hogy megjelenjenek Jehova előtt. Sátán is eljött.
verso 7
Jehova ekkor ezt kérdezte Sátántól: „Honnan jössz?” Sátán így válaszolt Jehovának: „Keresztül-kasul bejártam a földet.”
verso 8
Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Felfigyeltél Jóbra, az én szolgámra? Nincs hozzá hasonló a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, istenfélő, és kerüli a rosszat.”
verso 9
Sátán így válaszolt Jehovának: „Vajon ok nélkül istenfélő Jób?
verso 10
Hiszen sövényt emeltél köréje, a háza köré és mindene köré, amije csak van, hogy megvédd! Keze munkáját megáldottad, és nagyon sok állata lett a földön.
verso 11
De nyújtsd csak ki a kezed, és sújts le mindenére, és biztos, hogy szemtől szembe meg fog átkozni téged.”
verso 12
Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Mindene a kezedben van. Magára Jóbra azonban nem emelhetsz kezet!” Sátán ezután elment Jehova színe elől.
verso 13
Aznap, amikor Jób fiai és lányai ettek és borozgattak a legidősebb fiútestvérük házában,
verso 14
jött egy ember Jóbhoz, és a következő hírt hozta: „A marhák éppen szántottak, és a szamarak ott legeltek mellettük,
verso 15
amikor a sabeusok rajtuk ütöttek, és elvitték őket, a szolgákat pedig megölték karddal! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
verso 16
Még beszélt, amikor jött egy másik ember, és így szólt: „Isten tüze csapott le az égből, és tűzvész pusztított a juhok és a szolgák között, és megemésztette őket! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
verso 17
Még beszélt, amikor jött egy másik ember, és ezt mondta: „A káldeusok három csapatot alkottak, megrohanták és elvitték a tevéket, a szolgákat pedig megölték karddal! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
verso 18
Még beszélt, amikor megint jött valaki, és ezt mondta: „A fiaid és a lányaid épp ettek és borozgattak a legidősebb fiútestvérük házában,
verso 19
amikor hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, és lecsapott a ház négy sarkára, úgyhogy az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
verso 20
Jób ekkor fölkelt, megszaggatta a ruháját, leborotválta a haját, a földre borult,
verso 21
és ezt mondta:
„Meztelenül jöttem ki anyám méhéből,
és meztelenül térek vissza.
Jehova adta, Jehova vette el.
Áldott legyen ezután is Jehova neve!”
verso 22
Annak ellenére, hogy mi mindent élt át, Jób nem vétkezett, és semmi rosszal sem vádolta Istent.
Libros
