⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Jób
capítulo 31
verso 1
Szövetséget kötöttem a szemeimmel.
Hogy fordíthatnék túlzott figyelmet egyetlen szűzre is?
verso 2
Ha ezt tenném, mit adna nekem Isten fentről,
vagy milyen örökséget kapnék a Mindenhatótól, aki a magasságban van?
verso 3
Csapás vár a gonosztevőkre,
és szerencsétlenség azokra, akik ártalmas dolgokat tesznek.
verso 4
Vajon nem látja az útjaimat,
és nem tartja számon minden lépésemet?
verso 5
Hazudtam én valaha?
Becsaptam én valaha bárkit is?
verso 6
Mérjen meg engem Isten pontos mérlegen,
akkor majd felismeri, hogy feddhetetlen vagyok.
verso 7
Ha lépteim letérnek a helyes útról,
vagy szívem a szememet követi,
vagy bemocskolom a kezem,
verso 8
akkor egye meg más, amit én vetek,
és szaggassák ki, amit én ültetek.
verso 9
Ha a szívemet elcsábította egy asszony,
és embertársam ajtajánál leselkedtem,
verso 10
akkor más férfinak őröljön gabonát a feleségem,
és más férfiak feküdjenek le vele.
verso 11
Mert ez szégyenteljes viselkedés lenne a részemről,
és olyan vétek, amelyért a bíráktól büntetés jár.
verso 12
Ez olyan lenne, mint a tűz, amely pusztít,
és megemészt mindent, amim van.
verso 13
Ha nem szolgáltattam igazságot a szolgáimnak és a szolgálólányaimnak,
amikor panaszt emeltek ellenem,
verso 14
mit tehetnék, ha Isten szembesítene a tetteimmel?
Mit felelhetnék neki, ha számadásra vonna?
verso 15
Hát nem az alkotta őket is, aki engem alkotott az anyaméhben?
Hát nem ugyanaz a valaki formált meg bennünket, mielőtt megszülettünk?
verso 16
Ha megtagadtam a szegényektől, amire vágytak,
és elszomorítottam az özvegyek szemét,
verso 17
ha egyedül ettem az ételemet,
és nem adtam belőle az árvának
verso 18
(hiszen fiatalkorom óta nálam nevelkedik az árva, mintha az apja lennék,
és gyermekkorom óta segítem az özvegyet),
verso 19
ha elnéztem, hogy valaki meghal a hidegben, mert nincsen ruhája,
vagy hogy nincs mivel betakarnia magát a szegénynek,
verso 20
ha nem áldott ő engem,
amikor juhaim gyapjában melegedett,
verso 21
ha az öklömet ráztam,
amikor az árvának szüksége volt a segítségemre a városkapuban,
verso 22
akkor szakadjon ki a karom a vállamból,
és törjön el a karom a könyökömnél.
verso 23
Hisz rettegtem attól, hogy Isten csapással sújt,
és méltóságával szemben nem állhattam meg.
verso 24
Ha aranyba vetném a bizalmamat,
vagy azt mondanám a színaranynak: »Te adsz nekem biztonságot!«,
verso 25
ha örömet találnék a nagy vagyonomban,
abban, hogy sok mindent felhalmoztam,
verso 26
ha nézném, hogy süt a nap,
vagy hogy hogyan halad a tündöklő hold,
verso 27
és szívem elcsábulna titokban,
és kezemmel csókot hintve imádnám őket,
verso 28
akkor az olyan vétek lenne, amelyért büntetés jár a bíráktól,
hiszen ezzel megtagadnám az igaz Istent odafent.
verso 29
Örültem én bármikor is annak, hogy az ellenségem odaveszett,
vagy örültem annak, hogy baj érte?
verso 30
Soha nem hagytam, hogy a szám vétkezzen,
hogy átkozódva az életét követelje.
verso 31
Vajon nem ezt kérdezték a sátramban lévők:
»Ki tud olyan emberről, aki ne lakott volna jól az ételével?«
verso 32
Egyetlen idegennek sem kellett odakint éjszakáznia,
ajtóim nyitva álltak az utazók előtt.
verso 33
Próbáltam én valaha is takargatni a törvényszegéseimet, mint mások,
ruhám zsebébe rejtve vétkemet?
verso 34
Féltem én attól, hogy mit szól a tömeg?
Vagy rettegtem attól, hogy megvetnek más családok?
Vajon elnémultam ezért, és nem mertem kimenni?
verso 35
Bárcsak meghallgatna valaki!
Aláírnám, amit mondtam.
Válaszoljon nekem a Mindenható!
A vádlóm bárcsak leírná vádjait egy okiratban!
verso 36
A vállamon hordanám azt,
a fejemre kötném, mint egy koronát.
verso 37
Számot adnék neki minden egyes lépésemről,
magabiztosan járulnék eléje, mint egy fejedelem.
verso 38
Ha panaszosan kiáltana miattam a földem,
és a barázdái együtt sírnának,
verso 39
ha termését fizetés nélkül enném,
és a tulajdonosai kétségbeesnének miattam,
verso 40
akkor búza helyett töviskóró teremjen nekem,
és árpa helyett büdös gyom.”
Itt végződnek Jób szavai.
Libros
