capítulo 11
A naámai Cófár így válaszolt:
„Vajon válasz nélkül maradnak ezek a szavak,
vagy igaza lesz annak, aki sokat beszél?
Vajon elhallgattatja fecsegésed az embereket?
És senki sem fog megfeddni téged gúnyos szavaidért?
Mert ezt mondod: »Tanításom tiszta,
és tiszta vagyok szemedben.«
De bárcsak beszélne Isten,
és megnyitná száját neked!
Akkor feltárná neked a titkokat, melyek bölccsé tesznek,
mert a gyakorlati bölcsesség sokoldalú.
Akkor rájönnél, hogy Isten elnézi a bűneid egy részét.
Kikutathatod-e Isten mélységes dolgait,
vagy kikutathatsz-e mindent a Mindenhatóról?
A bölcsesség magasabb az égnél. Mit tehetsz?
Mélyebb a sírnál. Mit tudhatsz?
Hosszabb a földnél,
és szélesebb a tengernél.
Ha Isten elvonul, őrizetbe vesz valakit, és összehívja a bíróságot,
ki szegülhet szembe vele?
Tudja, mikor csap be az ember másokat.
Amikor gonoszságot lát, nem kerüli el a figyelmét.
Az üresfejű ember csak akkor fogja megérteni ezt,
amikor a vadszamár embernek ad életet.
Bárcsak felkészítenéd a szíved,
és kitárnád felé kezed!
Ha rosszat tesz a kezed, vesd el messzire,
és ne lakjon igazságtalanság sátraidban.
Akkor majd úgy emelheted fel arcodat, hogy nincs benned hiba,
szilárdan állhatsz, félelem nélkül.
Mert akkor el fogod felejteni a bajodat,
és úgy fogsz emlékezni rá, mint a vizekre, melyek elfolytak melletted.
Az életed ragyogóbb lesz, mint a délidő,
még a sötét időszakai is olyanná lesznek, mint a reggel.
Bízni fogsz, mert van remény,
körbenézel, és biztonságban fekszel le.
Lefekszel, és senki sem rettent meg,
és sokan igyekeznek majd elnyerni a jóindulatodat.
A gonoszok megvakulnak,
nem találnak menedéket.
Egyetlen reményük a halál.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42