⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Jób
capítulo 29
verso 1
Jób ezután így folytatta a beszédét:
verso 2
„Bárcsak olyan volnék, mint hónapokkal ezelőtt,
mint azokban a napokban, amikor Isten vigyázott rám,
verso 3
amikor fejem fölött ragyogtatta lámpását,
amikor az ő világosságánál keltem át a sötéten,
verso 4
amikor erőm teljében voltam,
amikor Isten a barátom volt, és a sátramban volt,
verso 5
amikor még velem volt a Mindenható,
amikor körülöttem voltak a gyermekeim,
verso 6
amikor lépteim vajban fürödtek,
és a szikla olajpatakokat árasztott nekem.
verso 7
Amikor csak kimentem a városkapuhoz,
és elfoglaltam a helyemet a köztéren,
verso 8
megláttak a fiatalok, és félreálltak,
még az idősek is felkeltek, és állva maradtak.
verso 9
A fejedelmek inkább nem beszéltek,
és kezüket a szájukra tették.
verso 10
A befolyásos emberek is elnémultak,
és nyelvük a szájpadlásukhoz tapadt.
verso 11
Aki csak hallott engem, jót mondott rólam,
és akik láttak, mellettem tanúskodtak.
verso 12
Mert megszabadítottam a szegényt, aki segítségért kiáltott,
csakúgy, mint az apátlan gyermeket és bárkit, akinek nem volt segítője.
verso 13
Akikre halál várt, áldottak engem,
és örültek az özvegyek a segítségemnek.
verso 14
Igazságosságba öltöztem,
mintha köntös és turbán lett volna az igazságos ítéletem.
verso 15
Szeme voltam a vaknak,
és lába a sántának.
verso 16
Apja voltam a szegénynek,
és kivizsgáltam annak ügyét, akit nem ismertem.
verso 17
Összetörtem a gonosztevők állkapcsát,
és fogaik közül kitéptem a zsákmányt.
verso 18
Mindig ezt mondtam: »A saját otthonomban fogok meghalni,
és olyan sok napot érek meg, mint ahány homokszem van.
verso 19
Gyökereim a vízig fognak nyúlni,
és harmat éjszakázik majd ágaimon.
verso 20
Dicsőségem szüntelen megújul,
és íjam a kezemben újra meg újra lőni fog.«
verso 21
Az emberek reménykedve hallgattak engem,
csendben vártak a tanácsomra.
verso 22
Miután beszéltem, nem volt mit hozzátenniük,
szavaim kellemesek voltak a füleiknek.
verso 23
Úgy vártak rám, mint az esőre,
szájukat tátva itták a szavaimat, mintha csak a tavaszi esőt várnák.
verso 24
Alig hitték el, hogy rájuk mosolyogtam,
arcom fénye megnyugtatta őket.
verso 25
Vezetőjükként utat mutattam nekik.
Úgy éltem, mint király a csapatai között,
mint aki gyászolókat vigasztal.
Libros
