capítulo 8
A suahita Bildád erre így felelt:
„Meddig beszélsz még ilyeneket?
Szádnak beszéde csupán heves szél!
Vajon Isten igazságtalanul ítél?
Vagy a Mindenható elferdíti az igazságosságot?
Ha a fiaid vétkeztek ellene,
ő hagyja, hogy megbüntessék őket a lázadásukért.
De ha Istent keresnéd,
és ha a Mindenható kegyéért esedeznél,
ha igazán tiszta és becsületes volnál,
akkor ő odafigyelne rád,
és visszaadná neked a téged megillető helyet.
Még ha jelentéktelen voltál is eleinte,
naggyá leszel a jövőben.
Kérdezd meg, kérlek, az előző nemzedéket,
és figyeld meg, mire jöttek rá apáik.
Mert mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk,
hiszen az életünk a földön csupán árnyék.
Vajon nem fognak oktatni téged,
és nem fogják elmondani, amit tudnak?
Vajon magasra nő a papiruszsás ingovány nélkül?
Nagyra nő a nád víz nélkül?
Rügyezik ugyan, és nincs letépve,
mégis minden növénynél előbb szárad el.
Ez lesz a vége mindenkinek, aki elfelejti Istent,
mert szertefoszlik az istentelen reménye,
aki hiába reménykedik,
és akinek olyan gyenge a bizalma, mint a pók hálója.
A hálójára támaszkodik, de az elszakad,
próbál belekapaszkodni, de az nem marad meg.
Olyan, mint egy öntözött növény a napsütésben,
és hajtása szétterjed a kertben.
Kőrakáson fonódnak össze gyökerei,
otthont keres a kövek között.
De ha kiszaggatják a helyéről,
a helye megtagadja őt, és ezt mondja: »Sohasem láttalak.«
Igen, így fog eltűnni,
aztán a porból mások hajtanak ki.
Isten semmiképpen nem fogja elvetni azokat, akik feddhetetlenek,
és nem fogja támogatni a gonosztevőket.
Megtölti szádat nevetéssel,
ajkaidat pedig örömkiáltással.
Gyűlölőid szégyenbe öltöznek,
és a gonoszok sátra nem lesz többé.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42