⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.

Jób

capítulo 37


Capítulos:


verso 1

Most kalapál a szívem,
és majd kiugrik a helyéből.


verso 2

Hallgassátok figyelmesen dörgedelmes szavát
és mennydörgő hangját, amely szájából jön.


verso 3

Kiereszti az egész ég alatt,
és villámait elküldi a föld minden sarkára.


verso 4

Aztán dörgedelmes hangot hallani.

Isten mennydörög fenséges hangon,
és nem tartja azt vissza, amikor szavát hallatja.


verso 5

Isten csodálatosan mennydörög szavával,
nagy dolgokat tesz, amelyeket fel nem foghatunk.


verso 6

Mert ezt mondja a hónak: »Hullj a földre!«,
és a záporesőnek: »Zuhogj bőségesen!«


verso 7

Isten leállít mindent, amit az emberek tesznek,
hogy minden halandó megismerje az ő munkáját.


verso 8

A vad behúzódik a barlangjába,
és ott marad az odújában.


verso 9

Előtör a szélvihar a lakóhelyéből,
és hideg érkezik az északi széllel.


verso 10

Isten leheletére jég keletkezik,
és a nagy vizek megfagynak.


verso 11

Igen, nedvességgel terheli meg a felhőket,
és villámot szór a felhőkben.


verso 12

Gomolyognak a felhők, követve az ő irányítását,
minden parancsát teljesítik a lakott föld felszínén.


verso 13

Olykor büntetésként használja őket, olykor a föld megöntözésére,
máskor pedig arra, hogy kimutassa odaadó szeretetét.


verso 14

Figyelj, Jób!
Állj meg, és figyeld meg Isten csodálatos műveit!


verso 15

Tudod, hogyan irányítja Isten a felhőket?
És tudod, hogyan villant fel villámokat a felhőből?


verso 16

Tudod, hogyan úsznak a felhők?
Csodálatos művei ezek annak, akinek tökéletes a tudása.


verso 17

Miért forrósodik át a ruhád,
amikor csend száll a földre a déli szél miatt?


verso 18

Talán vele együtt kifeszítheted az eget,
hogy kemény legyen, mint a fémtükör?


verso 19

Tudasd velünk, mit mondjunk neki.
Nem tudunk válaszolni, mert sötétben vagyunk.


verso 20

Vajon jelenteni kell neki, hogy szólni akarok?
Vagy mondott valaki olyasmit, amit közölni kell vele?


verso 21

Még a fényt sem látják
– bár ott ragyog az égen –,
míg el nem vonul a szél, és magával nem viszi a felhőket.


verso 22

Észak felől aranyló ragyogás támad.
Isten méltósága félelmet keltő.


verso 23

Nem tudjuk megérteni a Mindenhatót.

Ő hatalmas,
és sosem tér el attól, amit igazságosnak tart.


verso 24

Mélységesen tiszteljék hát az emberek!
Mert nem kedveli azokat, akik bölcsnek gondolják magukat.”

Capítulos:


Libros