Jób

Capitole:

… 35 36 37 38 39 …   ⇤ ← 37 → ⇥

versetul 1

Most kalapál a szívem,
és majd kiugrik a helyéből.

versetul 2

Hallgassátok figyelmesen dörgedelmes szavát
és mennydörgő hangját, amely szájából jön.

versetul 3

Kiereszti az egész ég alatt,
és villámait elküldi a föld minden sarkára.

versetul 4

Aztán dörgedelmes hangot hallani.

Isten mennydörög fenséges hangon,
és nem tartja azt vissza, amikor szavát hallatja.

versetul 5

Isten csodálatosan mennydörög szavával,
nagy dolgokat tesz, amelyeket fel nem foghatunk.

versetul 6

Mert ezt mondja a hónak: »Hullj a földre!«,
és a záporesőnek: »Zuhogj bőségesen!«

versetul 7

Isten leállít mindent, amit az emberek tesznek,
hogy minden halandó megismerje az ő munkáját.

versetul 8

A vad behúzódik a barlangjába,
és ott marad az odújában.

versetul 9

Előtör a szélvihar a lakóhelyéből,
és hideg érkezik az északi széllel.

versetul 10

Isten leheletére jég keletkezik,
és a nagy vizek megfagynak.

versetul 11

Igen, nedvességgel terheli meg a felhőket,
és villámot szór a felhőkben.

versetul 12

Gomolyognak a felhők, követve az ő irányítását,
minden parancsát teljesítik a lakott föld felszínén.

versetul 13

Olykor büntetésként használja őket, olykor a föld megöntözésére,
máskor pedig arra, hogy kimutassa odaadó szeretetét.

versetul 14

Figyelj, Jób!
Állj meg, és figyeld meg Isten csodálatos műveit!

versetul 15

Tudod, hogyan irányítja Isten a felhőket?
És tudod, hogyan villant fel villámokat a felhőből?

versetul 16

Tudod, hogyan úsznak a felhők?
Csodálatos művei ezek annak, akinek tökéletes a tudása.

versetul 17

Miért forrósodik át a ruhád,
amikor csend száll a földre a déli szél miatt?

versetul 18

Talán vele együtt kifeszítheted az eget,
hogy kemény legyen, mint a fémtükör?

versetul 19

Tudasd velünk, mit mondjunk neki.
Nem tudunk válaszolni, mert sötétben vagyunk.

versetul 20

Vajon jelenteni kell neki, hogy szólni akarok?
Vagy mondott valaki olyasmit, amit közölni kell vele?

versetul 21

Még a fényt sem látják
– bár ott ragyog az égen –,
míg el nem vonul a szél, és magával nem viszi a felhőket.

versetul 22

Észak felől aranyló ragyogás támad.
Isten méltósága félelmet keltő.

versetul 23

Nem tudjuk megérteni a Mindenhatót.

Ő hatalmas,
és sosem tér el attól, amit igazságosnak tart.

versetul 24

Mélységesen tiszteljék hát az emberek!
Mert nem kedveli azokat, akik bölcsnek gondolják magukat.”

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42