Jób

Capitole:

… 37 38 39 40 41 42   ⇤ ← 39 → ⇥

versetul 1

Tudod, mikor ellik a kőszáli kecske?
Láttad, ahogy a szarvas életet ad a kicsinyének?

versetul 2

Számolod a vemhességük hónapjait?
Tudod, mikor van itt az ellésük ideje?

versetul 3

Legörnyednek, amikor világra hozzák kicsinyeiket,
és megszabadulnak fájásaiktól.

versetul 4

Kicsinyeik megerősödnek, felnőnek a mezőn,
aztán elmennek, és nem térnek vissza hozzájuk.

versetul 5

Ki engedte szabadon a vadszamarat,
és ki oldotta el a köteleit?

versetul 6

A kietlen síkságot adtam otthonául,
és a szikes földet lakhelyéül.

versetul 7

Gúnyosan nevet a város zsivaján,
és nem hallja az állatokat hajtó ember kiáltását.

versetul 8

Bejárja a dombokat, hogy legelőt keressen,
és felkutat mindenféle zöld növényt.

versetul 9

Hajlandó szolgálni neked a vadbika?
Vagy az istállódban tölti az éjszakát?

versetul 10

A barázdánál tudod tartani kötéllel?
Vagy követni fog téged, hogy felszántsa a völgyet?

versetul 11

Bízni fogsz a nagy erejében,
és hagyod, hogy elvégezze a nehéz munkádat?

versetul 12

Bízol benne, hogy behordja a termésedet,
és be fogja gyűjteni azt a szérűdre?

versetul 13

A strucc vígan verdes a szárnyával.
De vajon olyan a szárnytolla és a tollazata, mint a gólyáé?

versetul 14

A földön hagyja tojásait,
és a porban tartja melegen.

versetul 15

Eszébe sem jut, hogy valaki széttiporhatja azokat,
vagy hogy egy vadállat eltaposhatja őket.

versetul 16

Durván bánik a fiókáival, mintha nem is az övéi volnának,
nem fél attól, hogy hiába fáradozik.

versetul 17

Isten ugyanis elzárta előle a bölcsességet,
és nem adott neki értelmet.

versetul 18

De amikor felkel, és csapkodja a szárnyát,
nevet a lovon és lovasán.

versetul 19

Vajon te adod a lónak az erejét?
Te ruházod fel a nyakát suhogó sörénnyel?

versetul 20

Rá tudod venni, hogy ugorjon, mint a sáska?
Méltóságteljes horkantása rémületet kelt.

versetul 21

Kapálja a földet a völgyben, és nagy az öröme,
vágtat a csatába.

versetul 22

Nevet a rettegésen, és semmitől sem rémül meg.
Nem fordul vissza a kard elől.

versetul 23

Tegez csörög rajta,
lándzsa és dárda villan fel, miközben megy.

versetul 24

Izgatottságában remeg, vágtat előre,
nem tud nyugton maradni, ha kürtszót hall.

versetul 25

Amint szól a kürt, hangosan fölnyerít.

Messziről megérzi az ütközet szagát,
és hallja a parancsnokok hangját és a csatakiáltást.

versetul 26

Vajon a te értelmed műve, hogy lebeg a sólyom,
és kiterjeszti szárnyát dél felé?

versetul 27

Vagy talán a te parancsodra száll fel a sas,
és rakja magasba a fészkét,

versetul 28

hogy sziklafalon éjszakázzon,
és sziklaszirten legyen a lakhelye és erődje?

versetul 29

Onnan kutat eledel után,
szeme a messzeséget fürkészi.

versetul 30

Fiókái vért szürcsölnek,
és mindig ott van, ahol a tetemek.”

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42