capitolul 41
El tudod kapni horoggal a leviatánt?
Vagy leszoríthatod kötéllel a nyelvét?
Át tudsz húzni egy kötelet az orrlyukán?
Vagy átfúrhatod horoggal az állkapcsát?
Sokat könyörög neked,
vagy gyengéden beszél veled?
Szövetségre lép veled,
hogy rabszolgáddá tedd egy életre?
Játszadozol vele, mint egy madárral?
Vagy pórázt kötsz rá, hogy a kislányaid játszhassanak vele?
Alkudoznak felette a kereskedők?
Szétosztják az árusok között?
Teletűzdeled a bőrét
vagy a fejét szigonnyal?
Ha egyszer is megérinted,
soha nem fogod elfelejteni a harcot. Többet nem fogod megérinteni!
Semmi remény arra, hogy legyőzd.
A puszta látványa is megsemmisít.
Senki sem meri felriasztani.
Ki az hát, aki szembeszegülhet velem?
Ki adott nekem előbb, hogy viszonoznom kellene?
Minden az enyém az ég alatt.
Beszélni fogok a lábairól,
arról, hogy milyen erős, és hogy milyen arányos a teste.
Ki vette le a külső takaróját?
Nyitott állkapcsa közé ki juthat be?
Szájának ajtóit ki feszítheti fel?
Fogai körös-körül rémisztőek.
A hátán pikkelyek sorakoznak
szorosan egymás mellett.
Olyan szorosan illeszkednek egymáshoz,
hogy még levegő sem jut közéjük.
Egyik a másikhoz tapad,
egymásba kapaszkodnak, és nem lehet őket szétválasztani.
Prüszkölése fényt villant fel,
és szemei, mint a hajnal sugarai.
Szájából villámok csapnak ki,
tüzes szikrák szállnak fel.
Orrlyukából füst tör elő,
mint a kákával begyújtott kemencéből.
Lehelete meggyújtja a szenet,
láng csap ki szájából.
Hatalmas erő rejlik nyakában,
és előtte szalad a kétségbeesés.
Testének redői szorosan egymáshoz illeszkednek,
mintha ráöntötték volna őket, mozdíthatatlanok és kemények.
Szíve kőkemény.
Igen, olyan kemény, mint az alsó malomkő.
Hogyha fölemelkedik, még az erősek is megijednek,
csapdosása rémületet kelt.
Nem győzi le őt kard,
sem lándzsa, sem dárda, sem nyílhegy.
Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát,
a rezet, mint a korhadt fát.
Nem futamítja meg a nyíl,
a parittyakövek szalmaszállá válnak rajta.
Szalmaszálnak tekinti a dorongot,
és nevet a dárda suhogásán.
Alul olyan, mint az éles cserépdarabok.
Úgy terül el a sárban, mint egy cséplőszán.
Forrásba hozza a mélységet, mint valami fazekat,
felkavarja a tengert, mint kenőcsöt a fazékban.
Csillogó ösvényt hagy maga után.
Azt gondolná az ember, hogy a mély vizek megőszültek.
Nincs hozzá fogható a földön.
Úgy van megalkotva, hogy semmitől sem fél.
Szemébe néz minden büszke állatnak,
ő a király minden fenséges vad felett.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly