Jób

Capitole:

… 27 28 29 30 31 …   ⇤ ← 29 → ⇥

versetul 1

Jób ezután így folytatta a beszédét:

versetul 2

„Bárcsak olyan volnék, mint hónapokkal ezelőtt,
mint azokban a napokban, amikor Isten vigyázott rám,

versetul 3

amikor fejem fölött ragyogtatta lámpását,
amikor az ő világosságánál keltem át a sötéten,

versetul 4

amikor erőm teljében voltam,
amikor Isten a barátom volt, és a sátramban volt,

versetul 5

amikor még velem volt a Mindenható,
amikor körülöttem voltak a gyermekeim,

versetul 6

amikor lépteim vajban fürödtek,
és a szikla olajpatakokat árasztott nekem.

versetul 7

Amikor csak kimentem a városkapuhoz,
és elfoglaltam a helyemet a köztéren,

versetul 8

megláttak a fiatalok, és félreálltak,
még az idősek is felkeltek, és állva maradtak.

versetul 9

A fejedelmek inkább nem beszéltek,
és kezüket a szájukra tették.

versetul 10

A befolyásos emberek is elnémultak,
és nyelvük a szájpadlásukhoz tapadt.

versetul 11

Aki csak hallott engem, jót mondott rólam,
és akik láttak, mellettem tanúskodtak.

versetul 12

Mert megszabadítottam a szegényt, aki segítségért kiáltott,
csakúgy, mint az apátlan gyermeket és bárkit, akinek nem volt segítője.

versetul 13

Akikre halál várt, áldottak engem,
és örültek az özvegyek a segítségemnek.

versetul 14

Igazságosságba öltöztem,
mintha köntös és turbán lett volna az igazságos ítéletem.

versetul 15

Szeme voltam a vaknak,
és lába a sántának.

versetul 16

Apja voltam a szegénynek,
és kivizsgáltam annak ügyét, akit nem ismertem.

versetul 17

Összetörtem a gonosztevők állkapcsát,
és fogaik közül kitéptem a zsákmányt.

versetul 18

Mindig ezt mondtam: »A saját otthonomban fogok meghalni,
és olyan sok napot érek meg, mint ahány homokszem van.

versetul 19

Gyökereim a vízig fognak nyúlni,
és harmat éjszakázik majd ágaimon.

versetul 20

Dicsőségem szüntelen megújul,
és íjam a kezemben újra meg újra lőni fog.«

versetul 21

Az emberek reménykedve hallgattak engem,
csendben vártak a tanácsomra.

versetul 22

Miután beszéltem, nem volt mit hozzátenniük,
szavaim kellemesek voltak a füleiknek.

versetul 23

Úgy vártak rám, mint az esőre,
szájukat tátva itták a szavaimat, mintha csak a tavaszi esőt várnák.

versetul 24

Alig hitték el, hogy rájuk mosolyogtam,
arcom fénye megnyugtatta őket.

versetul 25

Vezetőjükként utat mutattam nekik.

Úgy éltem, mint király a csapatai között,
mint aki gyászolókat vigasztal.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42