Jób

Capitole:

… 22 23 24 25 26 …   ⇤ ← 24 → ⇥

versetul 1

Miért nem jelölt ki a Mindenható egy napot, amikor ítélkezik?
Miért nem látják meg ezt a napot azok, akik őt ismerik?

versetul 2

Az emberek elmozdítják a határjelzőket,
nyájakat lopnak el, és a saját legelőikre viszik azokat.

versetul 3

Elhajtják az apátlan gyermekek szamarát,
és zálogba veszik az özvegyek bikáját.

versetul 4

Leszorítják a szegényeket az útról,
és bujkálniuk kell előlük azoknak, akik segítségre szorulnak a földön.

versetul 5

Ennivaló után kutatnak a szegények, mint a vadszamarak a pusztában,
a kietlen síkságon keresnek élelmet a gyermekeiknek.

versetul 6

Mások földjén kénytelenek aratni,
és a gonoszok szőlőjében tallóznak.

versetul 7

Meztelenül, ruhátlanul töltik az éjszakát,
takarójuk sincs a hidegben.

versetul 8

Bőrig áznak a hegyi zivatarokban,
és menedék híján sziklába kapaszkodnak.

versetul 9

Még az emlőtől is elragadják az apátlan gyermeket,
és zálogba veszik a szegények ruháját.

versetul 10

Meztelenül, ruhátlanul kénytelenek járni,
és éhesen, miközben a kévét hordják.

versetul 11

A teraszos földek falai közt fáradoznak a nap hevében,
a présben szőlőt taposnak, mégis szomjaznak.

versetul 12

A városban haldoklók nyögnek,
a halálra sebzettek segítségért kiáltanak,
Isten mégsem tartja ezt helytelennek.

versetul 13

Vannak, akik lázadoznak a világosság ellen.

Nem ismerik fel a világosság útjait,
és nem járnak az ösvényein.

versetul 14

A gyilkos hajnalban kel fel,
megöli a szegényt és azt, aki segítségre szorul,
éjjel pedig lop.

versetul 15

A házasságtörő szeme az alkonyatra vár,
így szólva: »Senki sem fog meglátni!«,
és eltakarja az arcát.

versetul 16

A sötétben betörnek a házakba,
nappal pedig bezárkóznak.
Nem ismerik a fényt.

versetul 17

Hisz olyan nekik a reggel, mint a sűrű sötétség,
a sűrű sötétség borzalmaihoz vannak hozzászokva.

versetul 18

Gyorsan elsodorja őket a víz.

Földbirtokuk átkozott lesz,
nem térnek vissza a szőlőskertjükbe.

versetul 19

Miként a szárazság és a hőség felszárítja az olvadó havat,
a sír is elnyeli a vétkezőket.

versetul 20

Elfelejti őket az anyjuk, és férgek lakmároznak belőlük.
Nem emlékeznek rájuk többé.
Összetörik az igazságtalanság, mint a fa.

versetul 21

Bántalmazzák a meddő asszonyt,
és rosszul bánnak az özveggyel.

versetul 22

Isten latba veti erejét, és elbánik azokkal, akiknek hatalmuk van.
Felkelnek ugyan, de nem biztos, hogy életben maradnak.

versetul 23

Isten hagyja, hogy magabiztosak legyenek, és biztonságban érezzék magukat,
de szemmel tartja minden tettüket.

versetul 24

Felmagasztalják őket egy kis ideig, aztán nincsenek többé.
Megalázzák őket, majd összegyűjtik őket, mint mindenki mást.
Levágják őket, mint a gabonakalász fejét.

versetul 25

Most tehát ki tudja rám bizonyítani, hogy hazug vagyok?
Vagy ki cáfolja meg a szavaimat?”

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42