Jób

Chapters:

… 22 23 24 25 26 …   ⇤ ← 24 → ⇥

verse #1

Miért nem jelölt ki a Mindenható egy napot, amikor ítélkezik?
Miért nem látják meg ezt a napot azok, akik őt ismerik?

verse #2

Az emberek elmozdítják a határjelzőket,
nyájakat lopnak el, és a saját legelőikre viszik azokat.

verse #3

Elhajtják az apátlan gyermekek szamarát,
és zálogba veszik az özvegyek bikáját.

verse #4

Leszorítják a szegényeket az útról,
és bujkálniuk kell előlük azoknak, akik segítségre szorulnak a földön.

verse #5

Ennivaló után kutatnak a szegények, mint a vadszamarak a pusztában,
a kietlen síkságon keresnek élelmet a gyermekeiknek.

verse #6

Mások földjén kénytelenek aratni,
és a gonoszok szőlőjében tallóznak.

verse #7

Meztelenül, ruhátlanul töltik az éjszakát,
takarójuk sincs a hidegben.

verse #8

Bőrig áznak a hegyi zivatarokban,
és menedék híján sziklába kapaszkodnak.

verse #9

Még az emlőtől is elragadják az apátlan gyermeket,
és zálogba veszik a szegények ruháját.

verse #10

Meztelenül, ruhátlanul kénytelenek járni,
és éhesen, miközben a kévét hordják.

verse #11

A teraszos földek falai közt fáradoznak a nap hevében,
a présben szőlőt taposnak, mégis szomjaznak.

verse #12

A városban haldoklók nyögnek,
a halálra sebzettek segítségért kiáltanak,
Isten mégsem tartja ezt helytelennek.

verse #13

Vannak, akik lázadoznak a világosság ellen.

Nem ismerik fel a világosság útjait,
és nem járnak az ösvényein.

verse #14

A gyilkos hajnalban kel fel,
megöli a szegényt és azt, aki segítségre szorul,
éjjel pedig lop.

verse #15

A házasságtörő szeme az alkonyatra vár,
így szólva: »Senki sem fog meglátni!«,
és eltakarja az arcát.

verse #16

A sötétben betörnek a házakba,
nappal pedig bezárkóznak.
Nem ismerik a fényt.

verse #17

Hisz olyan nekik a reggel, mint a sűrű sötétség,
a sűrű sötétség borzalmaihoz vannak hozzászokva.

verse #18

Gyorsan elsodorja őket a víz.

Földbirtokuk átkozott lesz,
nem térnek vissza a szőlőskertjükbe.

verse #19

Miként a szárazság és a hőség felszárítja az olvadó havat,
a sír is elnyeli a vétkezőket.

verse #20

Elfelejti őket az anyjuk, és férgek lakmároznak belőlük.
Nem emlékeznek rájuk többé.
Összetörik az igazságtalanság, mint a fa.

verse #21

Bántalmazzák a meddő asszonyt,
és rosszul bánnak az özveggyel.

verse #22

Isten latba veti erejét, és elbánik azokkal, akiknek hatalmuk van.
Felkelnek ugyan, de nem biztos, hogy életben maradnak.

verse #23

Isten hagyja, hogy magabiztosak legyenek, és biztonságban érezzék magukat,
de szemmel tartja minden tettüket.

verse #24

Felmagasztalják őket egy kis ideig, aztán nincsenek többé.
Megalázzák őket, majd összegyűjtik őket, mint mindenki mást.
Levágják őket, mint a gabonakalász fejét.

verse #25

Most tehát ki tudja rám bizonyítani, hogy hazug vagyok?
Vagy ki cáfolja meg a szavaimat?”

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42