Jób

Chapters:

… 7 8 9 10 11 …   ⇤ ← 9 → ⇥

verse #1

Jób így felelt:

verse #2

„Jól tudom, hogy ez így van.
De hogy is lehetne a halandónak igaza, ha Istennel perel?!

verse #3

Ha valaki vitatkozni akarna vele,
ezer kérdése közül egyre sem tudna válaszolni.

verse #4

Ő bölcs és nagy erejű.
Ki szegülhetne szembe vele sértetlenül?

verse #5

Hegyeket mozdít el úgy, hogy senki sem veszi észre,
felforgatja azokat haragjában.

verse #6

Megrengeti a földet, és az kimozdul helyéből,
megremegnek az oszlopai.

verse #7

Megparancsolja a napnak, hogy ne ragyogjon,
és lepecsételi a csillagok fényét.

verse #8

Kifeszíti az eget egymaga,
és lépked a tenger hullámhegyein.

verse #9

Megalkotta az Ás, a Keszil és a Kima csillagképet,
és a déli égbolt csillagképeit.

verse #10

Nagy és kikutathatatlan dolgokat visz véghez,
valamint számtalan csodát tesz.

verse #11

Elvonul mellettem, de nem látom őt,
elhalad mellettem, de nem veszem észre.

verse #12

Ha elragad valamit, ki szegülhet vele szembe?
Ki mondhatja neki: »Mit teszel?«

verse #13

Isten nem fogja vissza a haragját.
Még Ráháb segítői is meghajolnak előtte.

verse #14

Ezért amikor válaszolok neki, nekem még gondosabban
meg kell válogatnom a szavaimat, hogy vitába szálljak vele.

verse #15

Akkor sem felelnék neki, ha igazam volna.
Csak bírám irgalmáért könyörögnék.

verse #16

Ha kiáltanék hozzá, vajon válaszolna nekem?

Nem hiszem, hogy figyel a szavamra,

verse #17

hisz összezúz engem viharral,
és ok nélkül sokasítja sebeimet.

verse #18

Lélegzetet sem hagy vennem,
folyton keserűséggel tölt el.

verse #19

Ha valaki nagy erejű, akkor ő az.
Ha igazságszolgáltatásról van szó, ő ezt mondja: »Ki vonhat engem felelősségre?«

verse #20

Ha igazam lenne, a saját szám ítélne el engem.
Még ha feddhetetlen lennék is, ő akkor is bűnösnek ítélne.

verse #21

Még ha feddhetetlen lennék is, akkor sem lennék magabiztos.
Megvetem az életem.

verse #22

Teljesen mindegy, ezért ezt mondom:
»Az ártatlant is, és a gonoszt is elpusztítja.«

verse #23

Ha egy hirtelen áradat halált hozna váratlanul,
ő csúfot űzne az ártatlanok kétségbeeséséből.

verse #24

A gonoszok kezébe adta a földet.
Eltakarja a bírák szemét.
Ki más, ha nem ő?

verse #25

Napjaim gyorsabbak, mint a futár.
Elszaladnak, és nem látnak semmi jót.

verse #26

Tovasuhannak, mint a nádcsónakok,
mint a sas, amely lecsap a zsákmányra.

verse #27

Ha azt mondanám: »Elfelejtem panaszom,
változtatok az arckifejezésemen, és vidám leszek«,

verse #28

akkor is félnék, hisz oly sok a fájdalmam,
és tudom, hogy nem fogsz ártatlannak tartani.

verse #29

Úgyis bűnösnek találnál.
Minek küszködjek hiába?

verse #30

Ha megmosakodnék is az olvadó hóban,
és megmosnám a kezemet lúggal,

verse #31

akkor is sáros verembe mártanál,
és még a ruháim is megutálnának engem.

verse #32

Mert nem ember ő, mint én, hogy felelhetnék neki,
és együtt állhatnánk bíróság elé.

verse #33

Nincs, ki dönthetne közöttünk,
aki a bíránk lehetne.

verse #34

Ha nem verne tovább engem,
és nem félemlítene meg a rémisztő tetteivel,

verse #35

akkor nem félnék beszélni vele,
mivel nem lenne okom félni tőle.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42