Jób

Chapters:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 3 → ⇥

verse #1

Ezután történt, hogy Jób megszólalt, és átkozta a napot, amelyen megszületett.

verse #2

Ezt mondta:

verse #3

„Vesszen el az a nap, amelyen születtem,
és az éjszaka is, amikor így szóltak: »Fiú fogant!«

verse #4

Legyen az a nap sötétség.

Ne törődjön vele Isten odafentről,
fény se ragyogjon rá.

verse #5

Követelje vissza a legsűrűbb sötétség.
Esőfelhő borítsa be.
Félelmetes sötétség nyelje el a fényét.

verse #6

Ragadja el homály azt az éjszakát,
ne örüljön az év napjai között,
és ne számolják a hónapok közé.

verse #7

Igen! Legyen meddő az az éj,
ne legyen akkor ujjongás!

verse #8

Átkozzák el az átkozók,
akik képesek felkelteni a leviatánt.

verse #9

Sötétedjenek el szürkületének csillagai,
várjon a világosságra, de hiába,
és ne lássa a hajnal sugarait,

verse #10

mert nem zárta be anyám méhének ajtóit,
és nem rejtette el a bajt szemem elől.

verse #11

Miért nem haltam meg, amikor megszülettem?
Miért nem pusztultam el, amikor kijöttem anyám méhéből?

verse #12

Miért fogadtak térdek,
és miért vártak emlők, hogy szoptassanak?

verse #13

Akkor most háborítatlanul feküdnék,
aludnék és nyugodnék

verse #14

a föld királyaival és a tanácsadóikkal,
kik mára már romhalmazzá vált helyeket építettek maguknak,

verse #15

vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk volt,
akiknek a háza ezüsttel volt tele.

verse #16

Miért nem lettem titkon elvetélt magzat,
olyan, mint azok a gyermekek, akik soha nem láttak világosságot?

verse #17

A sírban még a gonoszok is felhagynak a háborgással,
ott megnyugszik, aki megfáradt.

verse #18

Mind megpihennek ott a rabok,
hajcsárjuk hangját nem hallják.

verse #19

Egyforma ott a kicsiny és a nagy,
és szabad már urától a rabszolga.

verse #20

Miért is ad Isten világosságot a szenvedőnek,
és életet azoknak, akik megkeseredtek?

verse #21

Miért van az, hogy vágyódnak a halál után, de nem jön el?

Többet ásnak utána, mint a rejtett kincsek után,

verse #22

azok, akik nagyon örülnek,
akik boldogok, ha megtalálják a sírt.

verse #23

Miért ad világosságot annak a férfinak, aki eltévedt,
és akit bekerített Isten?

verse #24

Mert a sóhajom lett az ételem,
és nyögésem, mint a kiömlő víz.

verse #25

Mert amitől rettegtem, utolért engem,
és amitől féltem, az történt velem.

verse #26

Nem leltem békére, sem nyugalomra,
hanem egyre csak baj ér.”

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42