Jób

Chapters:

… 19 20 21 22 23 …   ⇤ ← 21 → ⇥

verse #1

Jób erre ezt mondta:

verse #2

„Jól figyeljetek arra, amit mondok,
és ezzel vigasztaljatok engem.

verse #3

Legyetek türelmesek velem, míg beszélek,
és miután beszéltem, gúnyolódhattok.

verse #4

Vajon embernek panaszkodom?
Ha így lenne, türelmetlen lennék.

verse #5

Nézzetek rám, és ámuljatok!
Tegyétek a szátokra kezeteket.

verse #6

Ha rágondolok, megrémülök,
és az egész testem reszket.

verse #7

Miért van az, hogy a gonoszok sokáig élnek,
megöregszenek és meggazdagodnak?

verse #8

A gyermekeik mindig velük vannak,
és még a leszármazottaikat is látják.

verse #9

Házuk biztonságos, nem félnek semmitől,
nem sújtja őket Isten vesszeje.

verse #10

Párzik a bikájuk, és borjú születik,
ellik a tehenük, és nem vetél el.

verse #11

A fiaik kint szaladgálnak, mint egy nyáj,
és a gyermekeik ugrándoznak.

verse #12

Tamburin és hárfaszó mellett énekelnek,
és élvezik a fuvola hangját.

verse #13

Elégedetten telnek napjaik,
és békében térnek a sírba.

verse #14

De ezt mondják az igaz Istennek: »Hagyj minket békén!
Nem szeretnénk megismerni az útjaidat.

verse #15

Kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk őt?
Ugyan mi hasznunk abból, ha megismerjük?«

verse #16

Ám tudom, hogy jólétük nem a saját kezükben van.
A gonoszok gondolkodása távol áll tőlem.

verse #17

Hányszor alszik ki a gonoszok lámpása?
Hányszor jön rájuk veszedelem?
Hányszor hoz rájuk Isten pusztulást haragjában?

verse #18

Lesznek-e olyanok bármikor is, mint a szél űzte szalma,
és mint a polyva, melyet elvisz a szélvihar?

verse #19

Az embernek járó büntetést Isten az ember fiának tartogatja,
de bárcsak megfizetne neki Isten, és ő ezt felismerné!

verse #20

Bárcsak meglátnák a szemei a bukását,
és inna a Mindenható dühödt haragjából!

verse #21

Mert mit foglalkozik azzal, hogy mi történik a házában őutána,
amikor a hónapjainak a számát megrövidítik?

verse #22

Tudja bárki is tanítani Istent,
amikor még a leghatalmasabbak felett is ő ítélkezik?

verse #23

Az egyik ember még ereje teljében hal meg,
úgy, hogy semmi miatt nem aggódik, és gondtalan,

verse #24

amikor combja kövér
és csontjai erősek.

verse #25

A másik ember viszont nagyon elkeseredetten hal meg,
és sosem ízlelte a jót.

verse #26

Mindketten a porba fognak lefeküdni,
és mindkettőjüket férgek lepik el.

verse #27

Nézzétek, pontosan tudom, mire gondoltok,
és milyen terveket eszeltetek ki, hogy ártsatok nekem.

verse #28

Mert ezt kérditek: »Hol van az előkelőnek a háza,
és hol a gonosznak a sátra, amelyben lakott?«

verse #29

Hát nem kérdeztétek meg az utazókat?

Nem elemeztétek a megfigyeléseiket,

verse #30

hogy a veszedelem napján megkímélik a gonoszt,
és a nagy harag napján megmentik?

verse #31

Ki szembesíti a tetteivel,
és ki fizet meg neki azért, amit tett?

verse #32

Amikor kiviszik a temetőbe,
őrködnek a sírja fölött.

verse #33

Édesek lesznek neki a völgy sárrögei,
és minden ember követi őt,
ahogy számtalan ember került már oda előtte.

verse #34

Miért vigasztaltok hát üres szavakkal?
Válaszotok nem több, mint megtévesztés!”

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42