⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Jób

chapter 31


Chapters:


verse #1

Szövetséget kötöttem a szemeimmel.
Hogy fordíthatnék túlzott figyelmet egyetlen szűzre is?


verse #2

Ha ezt tenném, mit adna nekem Isten fentről,
vagy milyen örökséget kapnék a Mindenhatótól, aki a magasságban van?


verse #3

Csapás vár a gonosztevőkre,
és szerencsétlenség azokra, akik ártalmas dolgokat tesznek.


verse #4

Vajon nem látja az útjaimat,
és nem tartja számon minden lépésemet?


verse #5

Hazudtam én valaha?
Becsaptam én valaha bárkit is?


verse #6

Mérjen meg engem Isten pontos mérlegen,
akkor majd felismeri, hogy feddhetetlen vagyok.


verse #7

Ha lépteim letérnek a helyes útról,
vagy szívem a szememet követi,
vagy bemocskolom a kezem,


verse #8

akkor egye meg más, amit én vetek,
és szaggassák ki, amit én ültetek.


verse #9

Ha a szívemet elcsábította egy asszony,
és embertársam ajtajánál leselkedtem,


verse #10

akkor más férfinak őröljön gabonát a feleségem,
és más férfiak feküdjenek le vele.


verse #11

Mert ez szégyenteljes viselkedés lenne a részemről,
és olyan vétek, amelyért a bíráktól büntetés jár.


verse #12

Ez olyan lenne, mint a tűz, amely pusztít,
és megemészt mindent, amim van.


verse #13

Ha nem szolgáltattam igazságot a szolgáimnak és a szolgálólányaimnak,
amikor panaszt emeltek ellenem,


verse #14

mit tehetnék, ha Isten szembesítene a tetteimmel?
Mit felelhetnék neki, ha számadásra vonna?


verse #15

Hát nem az alkotta őket is, aki engem alkotott az anyaméhben?
Hát nem ugyanaz a valaki formált meg bennünket, mielőtt megszülettünk?


verse #16

Ha megtagadtam a szegényektől, amire vágytak,
és elszomorítottam az özvegyek szemét,


verse #17

ha egyedül ettem az ételemet,
és nem adtam belőle az árvának


verse #18

(hiszen fiatalkorom óta nálam nevelkedik az árva, mintha az apja lennék,
és gyermekkorom óta segítem az özvegyet),


verse #19

ha elnéztem, hogy valaki meghal a hidegben, mert nincsen ruhája,
vagy hogy nincs mivel betakarnia magát a szegénynek,


verse #20

ha nem áldott ő engem,
amikor juhaim gyapjában melegedett,


verse #21

ha az öklömet ráztam,
amikor az árvának szüksége volt a segítségemre a városkapuban,


verse #22

akkor szakadjon ki a karom a vállamból,
és törjön el a karom a könyökömnél.


verse #23

Hisz rettegtem attól, hogy Isten csapással sújt,
és méltóságával szemben nem állhattam meg.


verse #24

Ha aranyba vetném a bizalmamat,
vagy azt mondanám a színaranynak: »Te adsz nekem biztonságot!«,


verse #25

ha örömet találnék a nagy vagyonomban,
abban, hogy sok mindent felhalmoztam,


verse #26

ha nézném, hogy süt a nap,
vagy hogy hogyan halad a tündöklő hold,


verse #27

és szívem elcsábulna titokban,
és kezemmel csókot hintve imádnám őket,


verse #28

akkor az olyan vétek lenne, amelyért büntetés jár a bíráktól,
hiszen ezzel megtagadnám az igaz Istent odafent.


verse #29

Örültem én bármikor is annak, hogy az ellenségem odaveszett,
vagy örültem annak, hogy baj érte?


verse #30

Soha nem hagytam, hogy a szám vétkezzen,
hogy átkozódva az életét követelje.


verse #31

Vajon nem ezt kérdezték a sátramban lévők:
»Ki tud olyan emberről, aki ne lakott volna jól az ételével?«


verse #32

Egyetlen idegennek sem kellett odakint éjszakáznia,
ajtóim nyitva álltak az utazók előtt.


verse #33

Próbáltam én valaha is takargatni a törvényszegéseimet, mint mások,
ruhám zsebébe rejtve vétkemet?


verse #34

Féltem én attól, hogy mit szól a tömeg?
Vagy rettegtem attól, hogy megvetnek más családok?
Vajon elnémultam ezért, és nem mertem kimenni?


verse #35

Bárcsak meghallgatna valaki!
Aláírnám, amit mondtam.
Válaszoljon nekem a Mindenható!
A vádlóm bárcsak leírná vádjait egy okiratban!


verse #36

A vállamon hordanám azt,
a fejemre kötném, mint egy koronát.


verse #37

Számot adnék neki minden egyes lépésemről,
magabiztosan járulnék eléje, mint egy fejedelem.


verse #38

Ha panaszosan kiáltana miattam a földem,
és a barázdái együtt sírnának,


verse #39

ha termését fizetés nélkül enném,
és a tulajdonosai kétségbeesnének miattam,


verse #40

akkor búza helyett töviskóró teremjen nekem,
és árpa helyett büdös gyom.”
Itt végződnek Jób szavai.

Chapters:


Books