chapter 31
Szövetséget kötöttem a szemeimmel.
Hogy fordíthatnék túlzott figyelmet egyetlen szűzre is?
Ha ezt tenném, mit adna nekem Isten fentről,
vagy milyen örökséget kapnék a Mindenhatótól, aki a magasságban van?
Csapás vár a gonosztevőkre,
és szerencsétlenség azokra, akik ártalmas dolgokat tesznek.
Vajon nem látja az útjaimat,
és nem tartja számon minden lépésemet?
Hazudtam én valaha?
Becsaptam én valaha bárkit is?
Mérjen meg engem Isten pontos mérlegen,
akkor majd felismeri, hogy feddhetetlen vagyok.
Ha lépteim letérnek a helyes útról,
vagy szívem a szememet követi,
vagy bemocskolom a kezem,
akkor egye meg más, amit én vetek,
és szaggassák ki, amit én ültetek.
Ha a szívemet elcsábította egy asszony,
és embertársam ajtajánál leselkedtem,
akkor más férfinak őröljön gabonát a feleségem,
és más férfiak feküdjenek le vele.
Mert ez szégyenteljes viselkedés lenne a részemről,
és olyan vétek, amelyért a bíráktól büntetés jár.
Ez olyan lenne, mint a tűz, amely pusztít,
és megemészt mindent, amim van.
Ha nem szolgáltattam igazságot a szolgáimnak és a szolgálólányaimnak,
amikor panaszt emeltek ellenem,
mit tehetnék, ha Isten szembesítene a tetteimmel?
Mit felelhetnék neki, ha számadásra vonna?
Hát nem az alkotta őket is, aki engem alkotott az anyaméhben?
Hát nem ugyanaz a valaki formált meg bennünket, mielőtt megszülettünk?
Ha megtagadtam a szegényektől, amire vágytak,
és elszomorítottam az özvegyek szemét,
ha egyedül ettem az ételemet,
és nem adtam belőle az árvának
(hiszen fiatalkorom óta nálam nevelkedik az árva, mintha az apja lennék,
és gyermekkorom óta segítem az özvegyet),
ha elnéztem, hogy valaki meghal a hidegben, mert nincsen ruhája,
vagy hogy nincs mivel betakarnia magát a szegénynek,
ha nem áldott ő engem,
amikor juhaim gyapjában melegedett,
ha az öklömet ráztam,
amikor az árvának szüksége volt a segítségemre a városkapuban,
akkor szakadjon ki a karom a vállamból,
és törjön el a karom a könyökömnél.
Hisz rettegtem attól, hogy Isten csapással sújt,
és méltóságával szemben nem állhattam meg.
Ha aranyba vetném a bizalmamat,
vagy azt mondanám a színaranynak: »Te adsz nekem biztonságot!«,
ha örömet találnék a nagy vagyonomban,
abban, hogy sok mindent felhalmoztam,
ha nézném, hogy süt a nap,
vagy hogy hogyan halad a tündöklő hold,
és szívem elcsábulna titokban,
és kezemmel csókot hintve imádnám őket,
akkor az olyan vétek lenne, amelyért büntetés jár a bíráktól,
hiszen ezzel megtagadnám az igaz Istent odafent.
Örültem én bármikor is annak, hogy az ellenségem odaveszett,
vagy örültem annak, hogy baj érte?
Soha nem hagytam, hogy a szám vétkezzen,
hogy átkozódva az életét követelje.
Vajon nem ezt kérdezték a sátramban lévők:
»Ki tud olyan emberről, aki ne lakott volna jól az ételével?«
Egyetlen idegennek sem kellett odakint éjszakáznia,
ajtóim nyitva álltak az utazók előtt.
Próbáltam én valaha is takargatni a törvényszegéseimet, mint mások,
ruhám zsebébe rejtve vétkemet?
Féltem én attól, hogy mit szól a tömeg?
Vagy rettegtem attól, hogy megvetnek más családok?
Vajon elnémultam ezért, és nem mertem kimenni?
Bárcsak meghallgatna valaki!
Aláírnám, amit mondtam.
Válaszoljon nekem a Mindenható!
A vádlóm bárcsak leírná vádjait egy okiratban!
A vállamon hordanám azt,
a fejemre kötném, mint egy koronát.
Számot adnék neki minden egyes lépésemről,
magabiztosan járulnék eléje, mint egy fejedelem.
Ha panaszosan kiáltana miattam a földem,
és a barázdái együtt sírnának,
ha termését fizetés nélkül enném,
és a tulajdonosai kétségbeesnének miattam,
akkor búza helyett töviskóró teremjen nekem,
és árpa helyett büdös gyom.”
Itt végződnek Jób szavai.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42