chapter 30
Most pedig nevetnek rajtam,
akik nálam fiatalabbak,
akiknek az apját
a nyájamat őrző kutyák közé sem állítottam volna.
Ugyan mi hasznát vettem a kezük erejének?
Odalett erejük.
Kimerültek a nélkülözéstől és az éhségtől,
a szikkadt földet rágják,
mely lepusztult és elhagyatott.
Bokrok sós leveleit gyűjtögetik,
a rekettyebokor gyökere az eledelük.
Kiűzik őket a közösségből,
kiabálnak rájuk, mint a tolvajra.
Szurdokok falain laknak,
a föld és a sziklák üregeiben.
A bokrok közül kiáltanak,
a csalánosban közel húzódnak egymáshoz.
Mivel ők ostoba és névtelen emberek fiai,
kiűzték őket az országból.
Most viszont még az énekeikben is engem csúfolnak,
gúny tárgyává lettem.
Megvetnek, és távolságtartóak velem,
gondolkodás nélkül az arcomba köpnek.
Mivel Isten lefegyverezett és megalázott,
levetkőzték a gátlásaikat velem szemben.
Jobbom felől támadnak, mint egy csőcselék.
Kénytelen vagyok menekülni.
Akadályokat gördítenek az utamba, hogy elpusztítsanak.
Tönkreteszik az ösvényeimet,
és csak súlyosbítják a bajomat.
Senki sem állítja meg őket.
Mintha a fal széles résén keresztül jönnének,
özönlenek a feldúlt helyre.
Úrrá lett rajtam a rémület,
méltóságom elszállt, akár a szél,
és megmentésem semmivé vált, akár a felhő.
Kevés van már hátra az életemből.
Nyomorúságos napok markában vagyok.
Éjjel fájdalom hasít a csontjaimba,
nem szűnnek kínzó fájdalmaim.
A nagy erő miatt ruhám eltorzul,
megfojt, mint egy szoros gallér.
Isten letaszított a sárba,
nem vagyok több, mint por és hamu.
Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz nekem,
felállok, de te csak nézel rám.
Ellenem fordulsz kegyetlenül,
teljes erőddel rám támadsz.
Felkapsz a szél hátára, és elviszel,
majd dobálsz a viharban.
Mert tudom, hogy elviszel a halálba,
a házba, ahol majd találkozik minden élő.
De senki sem csapna le egy megtört emberre,
miközben segítségért kiált a nyomorúsága miatt.
Hát nem sírtam azokért, akik nehéz időszakokat éltek át?
Hát nem szomorkodtam a szegények miatt?
Jót reméltem, mégis rossz jött.
Fényt vártam, de sötétség érkezett.
Háborgott a bensőm, és nem nyugodott.
Nyomorúságos napokat éltem át.
Szomorúan járok, nincs napfény.
Felállok a gyülekezetben, és segítségért kiáltok.
Testvére lettem a sakáloknak,
társa a struccoknak.
Bőröm elfeketedett és lefoszlott,
csontjaim égnek a forróságtól.
Hárfámból csak a gyász hangja jön,
fuvolám is csak síró hangot ad ki.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42