⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Jób

chapter 30


Chapters:


verse #1

Most pedig nevetnek rajtam,
akik nálam fiatalabbak,
akiknek az apját
a nyájamat őrző kutyák közé sem állítottam volna.


verse #2

Ugyan mi hasznát vettem a kezük erejének?
Odalett erejük.


verse #3

Kimerültek a nélkülözéstől és az éhségtől,
a szikkadt földet rágják,
mely lepusztult és elhagyatott.


verse #4

Bokrok sós leveleit gyűjtögetik,
a rekettyebokor gyökere az eledelük.


verse #5

Kiűzik őket a közösségből,
kiabálnak rájuk, mint a tolvajra.


verse #6

Szurdokok falain laknak,
a föld és a sziklák üregeiben.


verse #7

A bokrok közül kiáltanak,
a csalánosban közel húzódnak egymáshoz.


verse #8

Mivel ők ostoba és névtelen emberek fiai,
kiűzték őket az országból.


verse #9

Most viszont még az énekeikben is engem csúfolnak,
gúny tárgyává lettem.


verse #10

Megvetnek, és távolságtartóak velem,
gondolkodás nélkül az arcomba köpnek.


verse #11

Mivel Isten lefegyverezett és megalázott,
levetkőzték a gátlásaikat velem szemben.


verse #12

Jobbom felől támadnak, mint egy csőcselék.
Kénytelen vagyok menekülni.
Akadályokat gördítenek az utamba, hogy elpusztítsanak.


verse #13

Tönkreteszik az ösvényeimet,
és csak súlyosbítják a bajomat.
Senki sem állítja meg őket.


verse #14

Mintha a fal széles résén keresztül jönnének,
özönlenek a feldúlt helyre.


verse #15

Úrrá lett rajtam a rémület,
méltóságom elszállt, akár a szél,
és megmentésem semmivé vált, akár a felhő.


verse #16

Kevés van már hátra az életemből.
Nyomorúságos napok markában vagyok.


verse #17

Éjjel fájdalom hasít a csontjaimba,
nem szűnnek kínzó fájdalmaim.


verse #18

A nagy erő miatt ruhám eltorzul,
megfojt, mint egy szoros gallér.


verse #19

Isten letaszított a sárba,
nem vagyok több, mint por és hamu.


verse #20

Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz nekem,
felállok, de te csak nézel rám.


verse #21

Ellenem fordulsz kegyetlenül,
teljes erőddel rám támadsz.


verse #22

Felkapsz a szél hátára, és elviszel,
majd dobálsz a viharban.


verse #23

Mert tudom, hogy elviszel a halálba,
a házba, ahol majd találkozik minden élő.


verse #24

De senki sem csapna le egy megtört emberre,
miközben segítségért kiált a nyomorúsága miatt.


verse #25

Hát nem sírtam azokért, akik nehéz időszakokat éltek át?
Hát nem szomorkodtam a szegények miatt?


verse #26

Jót reméltem, mégis rossz jött.
Fényt vártam, de sötétség érkezett.


verse #27

Háborgott a bensőm, és nem nyugodott.
Nyomorúságos napokat éltem át.


verse #28

Szomorúan járok, nincs napfény.
Felállok a gyülekezetben, és segítségért kiáltok.


verse #29

Testvére lettem a sakáloknak,
társa a struccoknak.


verse #30

Bőröm elfeketedett és lefoszlott,
csontjaim égnek a forróságtól.


verse #31

Hárfámból csak a gyász hangja jön,
fuvolám is csak síró hangot ad ki.

Chapters:


Books