Jób

Chapters:

… 31 32 33 34 35 …   ⇤ ← 33 → ⇥

verse #1

De Jób, most hallgasd meg, kérlek, a szavaimat!
Figyelj arra, amit mondok!

verse #2

Figyelj, kérlek! Muszáj beszélnem,
a számnak szólnia kell.

verse #3

Tiszta szívből fakadnak a szavaim,
és a szám őszintén elmondja, amit tudok.

verse #4

Isten szelleme alkotott engem,
és a Mindenható lehelete hívott életre.

verse #5

Felelj nekem, ha tudsz.
Mondd el nekem érveidet, és foglalj állást.

verse #6

Nézd, ugyanolyan vagyok az igaz Isten előtt, mint te,
engem is agyagból formált.

verse #7

Ezért ne félj tőlem,
és ne omolj össze attól, amit mondok.

verse #8

Te így szóltál a fülem hallatára,
igen, többször is hallottam, amikor ezt mondtad:

verse #9

»Tiszta vagyok, nem követtem el törvényszegést.
Tiszta vagyok, nincsen vétkem.

verse #10

De Isten okot talál arra, hogy szembehelyezkedjen velem,
és az ellenségének tart engem.

verse #11

Kalodába szorítja a lábamat,
és figyeli minden ösvényemet.«

verse #12

Nos, ebben nincs igazad, úgyhogy ezt mondom neked:
Isten sokkal nagyobb a halandó embernél.

verse #13

Miért panaszkodsz rá?
Talán azért, mert nem felel mindenre, amit mondasz?

verse #14

Hiszen Isten újra meg újra szól,
csak éppen senki nem figyel rá.

verse #15

Álomban, éjjeli látomásban szól,
akkor, amikor az emberek mély alvásba merülnek,
miközben alszanak az ágyukban.

verse #16

llyenkor megnyitja a fülüket,
és megerősíti bennük az útmutatásait,

verse #17

hogy visszatartsa az embert attól, hogy rosszat tegyen,
és megvédje attól, hogy büszke legyen.

verse #18

Isten megmenti az ember lelkét a sírtól,
és az életét attól, hogy kard végezzen vele.

verse #19

Az ember tanul abból, hogy fájdalmak közt fekszik az ágyában,
és szüntelenül sajognak a csontjai,

verse #20

annyira, hogy egész lénye megutálja a kenyeret,
és még a finom ételt is megveti.

verse #21

Húsa szemmel láthatóan lesoványodik,
és a csontjai, melyek rejtve voltak, most látszanak.

verse #22

Lelke a sírhoz közeledik,
és élete azokhoz, akik megölik az embert.

verse #23

Ha van mellette egy hírvívő,
ezer közül egy szószóló,
hogy tudassa vele, mi a helyes,

verse #24

akkor Isten jóindulattal bánik vele, és ezt mondja:
»Mentsd meg attól, hogy a sírba kerüljön!
Váltságot találtam!

verse #25

Legyen egészségesebb a teste, mint fiatalkorában,
legyen annyi ereje, mint azokban a napokban, amikor fiatal volt.«

verse #26

Könyörögni fog Istenhez, és ő jóindulattal bánik majd vele.

Látni fogja Isten arcát, és örömében kiált,
ő pedig újra igazságosnak fogja tartani a halandót.

verse #27

És ez az ember ezt mondja majd másoknak:

»Vétkeztem, és eltértem attól, ami helyes,
de nem azt kaptam, amit megérdemeltem volna.

verse #28

Megváltotta lelkemet a sírtól,
és életem látni fogja a világosságot.«

verse #29

Isten megteszi mindezt
kétszer is, háromszor is az emberért,

verse #30

hogy megmentse őt a sírtól,
és hogy az ember élvezni tudja az élet világosságát.

verse #31

Figyelj, Jób! Hallgass rám!
Maradj csendben, és folytatom a mondandómat.

verse #32

De ha akarsz valamit mondani, csak mondd!
Beszélj, mert szeretném, ha igaznak bizonyulnál.

verse #33

Ha viszont nincs mit mondanod, akkor figyelj rám.
Maradj csendben, és én bölcsességre tanítalak.”

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42