33. fejezet
De Jób, most hallgasd meg, kérlek, a szavaimat!
Figyelj arra, amit mondok!
Figyelj, kérlek! Muszáj beszélnem,
a számnak szólnia kell.
Tiszta szívből fakadnak a szavaim,
és a szám őszintén elmondja, amit tudok.
Isten szelleme alkotott engem,
és a Mindenható lehelete hívott életre.
Felelj nekem, ha tudsz.
Mondd el nekem érveidet, és foglalj állást.
Nézd, ugyanolyan vagyok az igaz Isten előtt, mint te,
engem is agyagból formált.
Ezért ne félj tőlem,
és ne omolj össze attól, amit mondok.
Te így szóltál a fülem hallatára,
igen, többször is hallottam, amikor ezt mondtad:
»Tiszta vagyok, nem követtem el törvényszegést.
Tiszta vagyok, nincsen vétkem.
De Isten okot talál arra, hogy szembehelyezkedjen velem,
és az ellenségének tart engem.
Kalodába szorítja a lábamat,
és figyeli minden ösvényemet.«
Nos, ebben nincs igazad, úgyhogy ezt mondom neked:
Isten sokkal nagyobb a halandó embernél.
Miért panaszkodsz rá?
Talán azért, mert nem felel mindenre, amit mondasz?
Hiszen Isten újra meg újra szól,
csak éppen senki nem figyel rá.
Álomban, éjjeli látomásban szól,
akkor, amikor az emberek mély alvásba merülnek,
miközben alszanak az ágyukban.
llyenkor megnyitja a fülüket,
és megerősíti bennük az útmutatásait,
hogy visszatartsa az embert attól, hogy rosszat tegyen,
és megvédje attól, hogy büszke legyen.
Isten megmenti az ember lelkét a sírtól,
és az életét attól, hogy kard végezzen vele.
Az ember tanul abból, hogy fájdalmak közt fekszik az ágyában,
és szüntelenül sajognak a csontjai,
annyira, hogy egész lénye megutálja a kenyeret,
és még a finom ételt is megveti.
Húsa szemmel láthatóan lesoványodik,
és a csontjai, melyek rejtve voltak, most látszanak.
Lelke a sírhoz közeledik,
és élete azokhoz, akik megölik az embert.
Ha van mellette egy hírvívő,
ezer közül egy szószóló,
hogy tudassa vele, mi a helyes,
akkor Isten jóindulattal bánik vele, és ezt mondja:
»Mentsd meg attól, hogy a sírba kerüljön!
Váltságot találtam!
Legyen egészségesebb a teste, mint fiatalkorában,
legyen annyi ereje, mint azokban a napokban, amikor fiatal volt.«
Könyörögni fog Istenhez, és ő jóindulattal bánik majd vele.
Látni fogja Isten arcát, és örömében kiált,
ő pedig újra igazságosnak fogja tartani a halandót.
És ez az ember ezt mondja majd másoknak:
»Vétkeztem, és eltértem attól, ami helyes,
de nem azt kaptam, amit megérdemeltem volna.
Megváltotta lelkemet a sírtól,
és életem látni fogja a világosságot.«
Isten megteszi mindezt
kétszer is, háromszor is az emberért,
hogy megmentse őt a sírtól,
és hogy az ember élvezni tudja az élet világosságát.
Figyelj, Jób! Hallgass rám!
Maradj csendben, és folytatom a mondandómat.
De ha akarsz valamit mondani, csak mondd!
Beszélj, mert szeretném, ha igaznak bizonyulnál.
Ha viszont nincs mit mondanod, akkor figyelj rám.
Maradj csendben, és én bölcsességre tanítalak.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42