⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Jób
2. fejezet
1. vers
Aztán ismét elérkezett az a nap, amikor az igaz Isten fiai eljöttek, hogy megjelenjenek Jehova előtt. Sátán is megjelent Jehova előtt.
2. vers
Jehova ekkor ezt kérdezte Sátántól: „Honnan jössz?” Sátán így válaszolt Jehovának: „Keresztül-kasul bejártam a földet.”
3. vers
Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Felfigyeltél Jóbra, az én szolgámra? Nincs hozzá hasonló a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, istenfélő, és kerüli a rosszat. Még mindig megingathatatlan, és nem adja fel a feddhetetlenségét, noha megpróbálsz ellene ingerelni, hogy ok nélkül elpusztítsam.”
4. vers
Sátán azonban így felelt Jehovának: „Bőrt bőrért. Az ember mindenét odaadja az életéért.
5. vers
De nyújtsd csak ki a kezed, és sújtsd csapással a csontját meg a testét is, és biztos, hogy szemtől szembe meg fog átkozni téged.”
6. vers
Jehova erre így szólt Sátánhoz: „A kezedben van. De az életét nem veheted el!”
7. vers
Így aztán Sátán elment Jehova színe elől, és tetőtől talpig fájdalmas keléssel sújtotta Jóbot.
8. vers
Jób pedig hamuban ült, és egy cserépdarabbal vakargatta magát.
9. vers
Végül a felesége így szólt hozzá: „Még mindig nem adod fel a feddhetetlenségedet? Átkozd meg Istent, és halj meg!”
10. vers
De Jób ezt mondta neki: „Úgy beszélsz, mint egy esztelen asszony. Hát csak a jót fogadjuk el az igaz Istentől, a rosszat ne?” Annak ellenére, hogy mi mindent élt át, Jób nem vétkezett az ajkaival.
11. vers
Jób három társa, a témáni Elifáz, a suahita Bildád és a naámai Cófár, hallott arról, hogy milyen csapások érték őt. Így hát elindultak az otthonukból, mert megegyeztek, hogy találkoznak, és elmennek Jóbhoz, hogy kifejezzék az együttérzésüket, és vigasztalják.
12. vers
Amikor a távolból meglátták, nem ismertek rá. Hangos sírásra fakadtak, megszaggatták a ruhájukat, és port hintettek az ég felé és a fejükre.
13. vers
Ott ültek vele a földön hét nap és hét éjjel. Egy szót sem szóltak hozzá, mert látták, hogy nagyon nagy a fájdalma.
Könyvek
