⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Jób

17. fejezet

Szellemem megtört, napjaim fogyatkoznak.

A temető vár rám.

Gúnyolódók vesznek körül engem,
és lázadásukra kell szegeznem a szemem.

Kérlek, fogadd el, amit biztosítékul adok neked, és legyen nálad.
Ki más rázna kezet velem, kezességet vállalva értem?

Mert elzártad szívük elől a tisztánlátást.
Ezért nem magasztalod fel őket.

Meghívja egy ember a barátait, hogy vigyenek a vagyonából,
miközben gyermekeinek a látása elhomályosodik az éhségtől.

Gúny tárgyává tett Isten a népek között,
olyanná lettem, mint akit arcul köpnek.

Elhomályosul szemem a nyomorúságtól,
és minden végtagom olyan, mint az árnyék.

Ámulnak ezen a becsületes emberek,
és az ártatlant felkavarja az istentelen.

Az igazságos továbbra is igazságosan fog cselekedni,
és a tisztakezű egyre erősebb lesz.

De gyertek csak, és mondjátok el újra az érveiteket,
hisz nem találok köztetek bölcset!

Napjaim leteltek,
terveim és szívem kívánságai szertefoszlottak.

Az éjszakát ők nappallá teszik,
ezt mondva: »Közel kell lennie a világosságnak, mert sötétség van.«

Várok még egy kicsit, és a sír lesz az otthonom,
a sötétségben kell megvetnem ágyamat.

Ezt fogom kiáltani a sírnak: »Apám vagy!«
És a férgeknek: »Anyám és nővérem!«

Hol van hát a reményem?
Ki látja, hogy van-e reményem?

A sír elzárt kapuihoz száll alá,
amikor mindnyájan együtt hanyatlunk a porba.”

Könyvek