Júdás levele

1. vers

Júdástól, Jézus Krisztus rabszolgájától, Jakab testvérétől, az elhívottaknak, akiket Isten, az Atya szeret, és akik Jézus Krisztus számára vannak megőrizve:

2. vers

Egyre nagyobb irgalmasságban, békében és szeretetben legyen részetek!

3. vers

Szeretteim, bár minden igyekezettel azon voltam, hogy közös megmentésünkről írjak nektek, úgy találtam, arra van szükség, hogy azért írjak, hogy buzdítsalak titeket: vívjatok kemény harcot a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.

4. vers

Amiatt teszem ezt, mert belopództak közétek bizonyos emberek, akiket az Írások régen kijelöltek arra, hogy ítélet alá essenek. Istentelenek, akik a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét mentségül használják fel a gátlástalan viselkedésükre, és hűtlennek bizonyulnak egyedüli tulajdonosunkhoz és Urunkhoz, Jézus Krisztushoz.

5. vers

Noha teljesen tisztában vagytok mindezekkel, emlékeztetni akarlak benneteket, hogy Jehova kimentett ugyan egy népet Egyiptom földjéről, ám később elpusztította azokat, akiknek nem volt hitük.

6. vers

Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg eredeti állásukat, hanem elhagyták a maguk megfelelő lakóhelyét, örök bilincsekben, sűrű sötétségben tartja fenn a nagy nap ítéletére.

7. vers

Ugyanígy Szodoma és Gomorra, meg a körülöttük levő városok is belemerültek a szexuális erkölcstelenségbe, és természetellenes testi vágyaikat követték. Ezek intő példaként vannak elénk állítva, mivel örökre szóló bírói büntetést szenvedtek el tűz által.

8. vers

Ennek ellenére azok, akik belopództak közétek, szintén álmokba merülnek, beszennyezik a testet, megvetik a hatalmon levőket, és becsmérlően beszélnek a dicsőségesekről.

9. vers

Pedig még Mihály, az arkangyal sem mert becsmérlő kifejezéseket használni, hogy ítélkezzen az Ördög felett, amikor nézeteltérése volt vele, és Mózes testéről vitatkozott, hanem így szólt: „Feddjen meg téged Jehova!”

10. vers

Ők mégis becsmérlően beszélnek mindarról, amit valójában nem értenek. Amit meg az oktalan állatokhoz hasonlóan ösztönösen értenek, azzal továbbra is megrontják magukat.

11. vers

Jaj nekik, mert Káin ösvényére tértek, a jutalomra vágyva meggondolatlanul Bálám tévelygő útját követték, és lázadó beszédükkel pusztulást hoztak magukra, akárcsak Kórah.

12. vers

Ők a víz alatt rejtőző sziklák a szeretetvendégségeiteken, miközben együtt vendégeskednek veletek; pásztorok, akik magukat legeltetik félelem nélkül. Széltől ide-oda hajtott, víztelen felhők; késő őszi, gyümölcstelen, kétszer elpusztult és gyökerestől kitépett fák.

13. vers

A tenger vad hullámai, akik saját szégyenüket tajtékozzák fel; pálya nélküli csillagok, akiknek a legsűrűbb sötétség van fenntartva örökre.

14. vers

Igen, Énók, Ádámtól fogva a hetedik, szintén prófétált róluk, amikor ezt mondta: „Jehova eljött az ő szentjeinek sokaságával,

15. vers

hogy ítéletet hajtson végre mindenkin, és minden istentelenre rábizonyítson minden gonosztettet, amelyet őt semmibe véve elkövetett, és minden botrányos dolgot, amelyet az istentelen bűnösök szóltak ellene.”

16. vers

Ezek zúgolódók, olyanok, akik panaszkodnak a sorsuk miatt, a saját kívánságaikat követik, és fellengzősen dicsekednek, miközben másoknak hízelegnek haszonlesésből.

17. vers

Ami titeket illet, szeretteim, emlékezzetek vissza azokra, amiket Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak apostolai mondtak korábban.

18. vers

Ők többször is ezt mondták nektek: „Az utolsó időben lesznek gúnyolódók, akik a saját, istentelen dolgokra irányuló kívánságaikat követik majd.”

19. vers

Ezek azok, akik megosztottságot okoznak; állatias emberek, akiknek nincsen szellemiségük.

20. vers

De ti, szeretteim, erősödjetek meg szent hitetek által, és imádkozzatok szent szellemmel,

21. vers

hogy megmaradjatok Isten szeretetében, miközben várjátok Jézus Krisztus, a mi Urunk irgalmát, melynek köszönhetően örök életünk lehet.

22. vers

Ezenkívül továbbra is legyetek irgalmasak némelyekhez, akiknek kételyeik vannak;

23. vers

mentsétek meg őket, kiragadva őket a tűzből. És továbbra is legyetek irgalmasak másokhoz is, de ezt félelemmel tegyétek, gyűlölve még a ruhát is, amelyet bemocskolt a test.

24. vers

Annak pedig, aki képes arra, hogy megóvjon titeket az elbotlástól, és szennyfolt nélkül állítson oda nagy örömmel az ő dicsősége elé,

25. vers

vagyis az egyedüli Istennek, a mi megmentőnknek, dicsőség, fenség, erő és hatalom Jézus Krisztus, a mi Urunk által öröktől fogva, most és mindörökké! Ámen.

Fejezetek:

1