A tesszalonikaiaknak írt első levél

Fejezetek:

1 2 3 4 5

1. vers

Pál, Szilvánusz és Timóteusz a tesszalonikaiak gyülekezetének, mely egységben van Istennel, az Atyával, és az Úr Jézus Krisztussal:

Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek!

2. vers

Mindig hálát adunk Istennek, amikor említést teszünk mindnyájatokról az imáinkban,

3. vers

mert soha nem feledkezünk meg a mi Istenünk és Atyánk előtt a hithű munkátokról, a szeretetteljes fáradozásotokról és a kitartásotokról, mely a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett reménységetekből fakad.

4. vers

Mert tudjuk azt, testvérek, akiket szeret Isten, hogy ő kiválasztott benneteket,

5. vers

mivel a jó hírt nem csupán szavakkal, hanem erővel, szent szellemmel és erős meggyőződéssel is hirdettük nektek, elvégre tudjátok, milyen emberekké lettünk köztetek a ti érdeketekben.

6. vers

Ti pedig követtétek a példánkat, és az Úrét, hiszen annak ellenére fogadtátok el a szót – méghozzá a szent szellemtől származó örömmel –, hogy sok nyomorúságot éltetek át.

7. vers

Így hát jó példa lettetek minden hívőnek Makedóniában és Akhájában.

8. vers

Való igaz, hogy nem csupán Makedóniában és Akhájában hallottak Jehova szaváról nektek köszönhetően, hanem az Istenbe vetett hitetek híre mindenhova eljutott, úgyhogy nekünk semmit sem kell már mondanunk.

9. vers

Mert ők maguk folyton arról beszélnek, milyen volt, amikor először találkoztunk veletek, és hogyan fordultatok el a bálványaitoktól, hogy egy élő és igaz Istennek szolgáljatok rabszolgaként,

10. vers

és várjátok az égből a Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, nevezetesen Jézust, aki megszabadít minket az eljövő haragtól.

Fejezetek:

1 2 3 4 5