⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
János evangéliuma
1. fejezet
1. vers
Kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennel volt, és a Szó isten volt.
2. vers
Ő kezdetben az Istennel volt.
3. vers
Minden őáltala jött létre, és tőle függetlenül semmi sem jött létre.
Ami létrejött
4. vers
általa, az az élet volt, és az élet világosság volt az embereknek.
5. vers
A világosság pedig fénylik a sötétségben, de a sötétségnek nincs hatalma a világosság felett.
6. vers
Eljött egy ember, akit Isten a képviselőjeként küldött. János volt a neve.
7. vers
Ő azért jött, hogy tanúskodjon a világosságról, hogy mindenfajta ember higgyen őáltala.
8. vers
Nem ő volt ez a világosság, de neki kellett tanúskodnia erről a világosságról.
9. vers
Az igazi világosság, amely világosságot ad mindenfajta embernek, érkezőben volt már a világba.
10. vers
A világban volt, és a világ őáltala jött létre, de nem ismerte őt a világ.
11. vers
A hazájába jött, de a saját népe nem fogadta szívesen.
12. vers
Ám mindazoknak, akik szívesen fogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mert hittek a nevében.
13. vers
És ők nem emberi szülőktől születtek, nem testnek, azaz szülőknek az akaratából, hanem Isten akaratából.
14. vers
A Szó tehát testté lett, és közöttünk lakott, és mi láttuk a dicsőségét, olyan dicsőséget, amilyet egy egyszülött fiú kap az apjától. Mindig az igazat mondta, és Isten mindig a kedvét lelte benne.
15. vers
(János tanúskodott róla, sőt így kiáltott: „Őróla mondtam: »Aki utánam jön, felülmúl engem, mert már előttem létezett.«”)
16. vers
Mindannyian bőven kaptunk tőle ki nem érdemelt kedvességet, mivel telve volt ki nem érdemelt kedvességgel.
17. vers
Mert a törvényt Isten Mózes által adta, de Jézus Krisztus által mutatta meg, hogy mi a ki nem érdemelt kedvesség és az igazság.
18. vers
Istent egy ember sem látta soha. Az egyszülött isten, aki az Atya oldalán van, az szolgált felőle magyarázattal.
19. vers
János pedig így tanúskodott, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?”
20. vers
Ő pedig nem tagadta, hanem megvallotta: „Én nem a Krisztus vagyok.”
21. vers
És megkérdezték tőle: „Hát akkor? Illés vagy?” Ő ezt mondta: „Nem vagyok.” „A próféta vagy?” Ezt válaszolta: „Nem!”
22. vers
Erre így szóltak hozzá: „Ki vagy te? Mondd meg nekünk, hogy válaszolhassunk azoknak, akik elküldtek bennünket. Mit mondasz magadról?”
23. vers
Ezt mondta: „Én vagyok az, aki így kiált a pusztában: »Tegyétek egyenessé Jehova útját!«, mint ahogy Ézsaiás próféta mondta.”
24. vers
A küldöttek pedig a farizeusoktól jöttek.
25. vers
Megkérdezték hát: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?”
26. vers
János így válaszolt nekik: „Én vízben keresztelek. De közöttetek van valaki, akit ti nem ismertek,
27. vers
aki utánam jön, és akinek még a saruszíját sem vagyok méltó kioldani.”
28. vers
Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
29. vers
Másnap, amikor látta, hogy Jézus jön feléje, ezt mondta: „Nézzétek, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét!
30. vers
Ő az, akiről azt mondtam, hogy utánam jön egy férfi, aki felülmúl engem, mert már előttem létezett.
31. vers
Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízben, hogy Izrael megismerje őt.”
32. vers
János még erről is tanúskodott: „Láttam, ahogy a szellem leszáll rá az égből, mint egy galamb, és rajta is marad.
33. vers
Én sem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízben kereszteljek, az mondta nekem: »Akire látod, hogy leszáll a szellem, és rajta is marad, ő az, aki szent szellemmel keresztel.«
34. vers
Én pedig ezt láttam, és tanúskodtam róla, hogy ő az Isten Fia.”
35. vers
Másnap ismét ott állt János, és a tanítványai közül kettő,
36. vers
és amikor meglátta az arra jövő Jézust, ezt mondta: „Nézzétek, az Isten báránya!”
37. vers
Mikor a két tanítvány ezt hallotta, Jézus után ment.
38. vers
Jézus ekkor megfordult, és meglátva, hogy követik, így szólt hozzájuk: „Mit szeretnétek?” Azok megkérdezték tőle: „Rabbi (ami lefordítva azt jelenti, hogy ’tanító’), hol szálltál meg?”
39. vers
Ő így felelt nekik: „Gyertek, és majd meglátjátok.” El is mentek, és látták, hol van a szállása, és aznap nála maradtak. Ekkor a tizedik óra körül járt az idő.
40. vers
András, Simon Péter testvére volt az egyik a kettő közül, aki hallotta, amit János mondott, és követte Jézust.
41. vers
Ő először a testvérével, Simonnal találkozott, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” (ami lefordítva azt jelenti, hogy ’Krisztus’).
42. vers
Elvitte őt Jézushoz. Amikor Jézus ránézett, ezt mondta: „Te Simon vagy, János fia. Kéfásnak fognak hívni” (ami lefordítva: ’Péter’).
43. vers
Másnap Jézus Galileába akart menni. Ekkor találkozott Fülöppel, és ezt mondta neki: „Légy a követőm!”
44. vers
Fülöp pedig Betsaidából, András és Péter városából való volt.
45. vers
Fülöp találkozott Nátánaellel, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes is írt a Törvényben, és a Próféták is írtak: Jézust, József fiát, Názáretből.”
46. vers
Nátánael azonban így szólt hozzá: „Jöhet valami jó Názáretből?” Fülöp ezt mondta neki: „Gyere és nézd meg!”
47. vers
Amikor Jézus látta, hogy Nátánael jön feléje, ezt mondta róla: „Íme, egy igazi izraelita, aki nem képmutató.”
48. vers
Nátánael így szólt hozzá: „Honnan ismersz?” Jézus ezt válaszolta neki: „Mielőtt Fülöp hívott téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.”
49. vers
Nátánael így válaszolt neki: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!”
50. vers
Jézus erre ezt mondta neki: „Azért hiszel, mert megmondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt? Nagyobb dolgokat látsz majd ezeknél.”
51. vers
Majd ezt mondta neki: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy látni fogjátok az eget megnyílva, és az Isten angyalait, amint fel- és leszállnak az Emberfiához.”
Könyvek
