⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
János evangéliuma
6. fejezet
1. vers
Ezek után Jézus elindult a Galileai-, vagyis a Tibériás-tenger túloldalára.
2. vers
Nagyon sokan követték őt, mert látták a csodákat, azt, hogy meggyógyítja a betegeket.
3. vers
Ekkor Jézus fölment egy hegyre, és ott leült a tanítványaival.
4. vers
Közel volt pedig a pászka, a zsidók ünnepe.
5. vers
Amikor Jézus felnézett, észrevette, hogy nagyon sokan jönnek hozzá, és ezt kérdezte Fülöptől: „Hol vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek az emberek?”
6. vers
Ezt azonban azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit készül tenni.
7. vers
Fülöp így válaszolt neki: „Még ha kétszáz dénárért vennénk is kenyeret, akkor sem lenne elég arra, hogy mindenkinek jusson egy kevés.”
8. vers
Az egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére ezt mondta neki:
9. vers
„Van itt egy kisfiú, akinél van öt árpakenyér és két kis hal. De mi az ennyi embernek?”
10. vers
Jézus így szólt: „Ültessétek le az embereket.” Mivel sok fű volt azon a helyen, leültek. A sokaságban körülbelül 5000 férfi volt.
11. vers
Jézus fogta a kenyereket, és miután hálát adott, kiosztotta az ott ülő embereknek. A kis halakat is szétosztotta, és mindenki annyit vett, amennyit akart.
12. vers
Mikor pedig jóllaktak, ezt mondta a tanítványainak: „Gyűjtsétek össze a maradékot, hogy semmi se menjen kárba.”
13. vers
Összegyűjtötték tehát, és 12 kosarat töltöttek meg a maradékkal, melyet azok hagytak, akik az öt árpakenyérből ettek.
14. vers
Amikor az emberek látták a jeleket, amelyeket tett, elkezdték mondogatni: „Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.”
15. vers
Ekkor Jézus, mivel tudta, hogy érte akarnak jönni, hogy megfogják, és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre egymagában.
16. vers
Amikor leszállt az este, a tanítványai lementek a tengerhez,
17. vers
és miután csónakba szálltak, elindultak a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Ekkorra már besötétedett, és Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.
18. vers
A tenger is viharossá vált, mert erős szél fújt.
19. vers
Ám amikor már körülbelül 5-6 kilométert eveztek, látták Jézust, amint a tengeren jár, és közeledik a csónakhoz. Ekkor megijedtek.
20. vers
Ő azonban ezt mondta nekik: „Én vagyok az, ne féljetek!”
21. vers
Erre örömmel felvették őt a csónakba, és hamarosan partot értek ott, ahová igyekeztek.
22. vers
Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság látta, hogy a kis csónak, amely a parton volt, már nincs ott. Jézus tanítványai mentek el vele, de Jézus nélkül.
23. vers
Csónakok érkeztek azonban Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.
24. vers
Amikor a sokaság látta, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a csónakjaikba, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.
25. vers
Mikor megtalálták a tenger másik partján, ezt kérdezték tőle: „Rabbi, mikor jöttél ide?”
26. vers
Jézus így válaszolt nekik: „Ti bizony nem azért kerestek, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok.
27. vers
Ne olyan ennivalóért dolgozzatok, amely tönkremegy, hanem olyanért, amely megmarad, és örök életet ad, és amelyet az Emberfia ad majd nektek. Ő az ugyanis, akiben az Atya, igen, az Isten a kedvét leli.”
28. vers
Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten a kedvét lelje bennünk?”
29. vers
Jézus ezt válaszolta nekik: „Ahhoz, hogy Isten kedvére legyetek, hinnetek kell abban, akit elküldött.”
30. vers
Így szóltak ezért hozzá: „Milyen jelet teszel, hogy láthassuk, és higgyünk neked? Mit fogsz véghez vinni?
31. vers
Ősapáink a mannát ették a pusztában, mint ahogy meg van írva: »Kenyeret adott nekik enni az égből.«”
32. vers
Jézus ezért ezt mondta nekik: „Higgyétek el, Mózes nem az égből való kenyeret adta nektek, hanem az én Atyám adja nektek az igazi, égből való kenyeret.
33. vers
Mert az Isten kenyere az, aki az égből jön le, és életet ad a világnak.”
34. vers
Erre ezt mondták neki: „Uram, mindig add nekünk ezt a kenyeret.”
35. vers
Jézus ezt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, az egyáltalán nem lesz éhes, és aki hisz bennem, soha nem lesz szomjas.
36. vers
De ahogy mondtam nektek, ti még láttatok is engem, mégsem hisztek.
37. vers
Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám fog jönni, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem űzöm el.
38. vers
Mert én nem azért jöttem le az égből, hogy a saját akaratomat cselekedjem, hanem annak az akaratát, aki küldött engem.
39. vers
Aki engem küldött, azt akarja, hogy senkit se veszítsek el azokból, akiket nekem adott, hanem hogy támasszam fel őket az utolsó napon.
40. vers
Mert az én Atyám azt akarja, hogy mindenkinek, aki elismeri a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”
41. vers
A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek, amiért ezt mondta: „Én vagyok az a kenyér, mely az égből jött le.”
42. vers
És elkezdték mondogatni: „Nem Jézus ez az ember, József fia, akinek ismerjük az apját és az anyját? Hogyhogy most azt mondja: »Én az égből jöttem le.«”
43. vers
Jézus így válaszolt nekik: „Ne zúgolódjatok tovább magatok között.
44. vers
Senki sem jöhet hozzám, csak ha vonzza őt az Atya, aki küldött engem. Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.
45. vers
Meg van írva a Prófétákban: »Mindegyiküket Jehova fogja tanítani.« Mindenki, aki figyel az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön.
46. vers
Nem mintha bárki is látta volna az Atyát, kivéve azt, aki az Istentől van. Ő látta az Atyát.
47. vers
Teljesen biztosak lehettek benne, hogy aki hisz, annak örök élete van.
49. vers
Ősapáitok a mannát ették a pusztában, és mégis meghaltak.
50. vers
De aki abból a kenyérből eszik, mely az égből jön le, nem fog meghalni.
51. vers
Én vagyok az az élő kenyér, mely az égből jött le. Ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog. És bizony a kenyér a testem, melyet azért adok, hogy a világ élhessen.”
52. vers
Ezután a zsidók vitatkozni kezdtek egymással, ezt mondva: „Hogyan adhatja nekünk a testét, hogy azt együk?”
53. vers
Így aztán Jézus ezt mondta nekik: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy ha nem eszitek az Emberfiának a testét, és nem isszátok a vérét, nem fogtok örök életet kapni.
54. vers
Aki a testemet eszi és a véremet issza, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
55. vers
Mert a testem igazi étel és a vérem igazi ital.
56. vers
Aki a testemet eszi és a véremet issza, egységben marad velem, én pedig ővele.
57. vers
Engem az élő Atya küldött el, és én az Atyának köszönhetően élek. Ehhez hasonlóan az is, akinek én vagyok a tápláléka, élni fog nekem köszönhetően.
58. vers
Ez az a kenyér, mely az égből jött le. Ez nem olyan kenyér, amilyet az ősapáitok ettek, és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké fog élni.”
59. vers
Ezeket akkor mondta, amikor egy kapernaumi zsinagógában tanított.
60. vers
Amikor a tanítványai ezt hallották, sokan közülük ezt mondták: „Botrányos, amiket mond. Ki képes ezt hallgatni?”
61. vers
Jézus azonban, mivel tudta, hogy a tanítványai zúgolódnak emiatt, megkérdezte tőlük: „Titeket ez megbotránkoztat?
62. vers
Mi lesz majd, ha látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt?
63. vers
A szellem az, ami életet ad, a testnek viszont semmi haszna sincs. Amiket mondtam nektek, a szent szellemtől van, és életet ad.
64. vers
De vannak köztetek néhányan, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.
65. vers
Még ezt is mondta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya lehetővé teszi neki.”
66. vers
Emiatt a tanítványai közül sokan visszatértek ahhoz, amit korábban csináltak, és nem követték őt többé.
67. vers
Jézus azért ezt mondta a tizenkét apostolnak: „Ti is el akartok menni?”
68. vers
Simon Péter így válaszolt neki: „Uram, kihez mennénk? A szavaid örök élethez vezetnek.
69. vers
Mi pedig elhittük és megtudtuk, hogy te vagy az Isten szentje.”
70. vers
Jézus így válaszolt nekik: „Hát nem én választottam ki mind a tizenkettőtöket? Egy közületek mégis rágalmazó.”
71. vers
Valójában Júdásról, Iskariót Simon fiáról beszélt, mert ez akarta őt elárulni, noha egyike volt a tizenkettőnek.
Könyvek
