⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
János evangéliuma
capítulo 6
verso 1
Ezek után Jézus elindult a Galileai-, vagyis a Tibériás-tenger túloldalára.
verso 2
Nagyon sokan követték őt, mert látták a csodákat, azt, hogy meggyógyítja a betegeket.
verso 3
Ekkor Jézus fölment egy hegyre, és ott leült a tanítványaival.
verso 4
Közel volt pedig a pászka, a zsidók ünnepe.
verso 5
Amikor Jézus felnézett, észrevette, hogy nagyon sokan jönnek hozzá, és ezt kérdezte Fülöptől: „Hol vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek az emberek?”
verso 6
Ezt azonban azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit készül tenni.
verso 7
Fülöp így válaszolt neki: „Még ha kétszáz dénárért vennénk is kenyeret, akkor sem lenne elég arra, hogy mindenkinek jusson egy kevés.”
verso 8
Az egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére ezt mondta neki:
verso 9
„Van itt egy kisfiú, akinél van öt árpakenyér és két kis hal. De mi az ennyi embernek?”
verso 10
Jézus így szólt: „Ültessétek le az embereket.” Mivel sok fű volt azon a helyen, leültek. A sokaságban körülbelül 5000 férfi volt.
verso 11
Jézus fogta a kenyereket, és miután hálát adott, kiosztotta az ott ülő embereknek. A kis halakat is szétosztotta, és mindenki annyit vett, amennyit akart.
verso 12
Mikor pedig jóllaktak, ezt mondta a tanítványainak: „Gyűjtsétek össze a maradékot, hogy semmi se menjen kárba.”
verso 13
Összegyűjtötték tehát, és 12 kosarat töltöttek meg a maradékkal, melyet azok hagytak, akik az öt árpakenyérből ettek.
verso 14
Amikor az emberek látták a jeleket, amelyeket tett, elkezdték mondogatni: „Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.”
verso 15
Ekkor Jézus, mivel tudta, hogy érte akarnak jönni, hogy megfogják, és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre egymagában.
verso 16
Amikor leszállt az este, a tanítványai lementek a tengerhez,
verso 17
és miután csónakba szálltak, elindultak a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Ekkorra már besötétedett, és Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.
verso 18
A tenger is viharossá vált, mert erős szél fújt.
verso 19
Ám amikor már körülbelül 5-6 kilométert eveztek, látták Jézust, amint a tengeren jár, és közeledik a csónakhoz. Ekkor megijedtek.
verso 20
Ő azonban ezt mondta nekik: „Én vagyok az, ne féljetek!”
verso 21
Erre örömmel felvették őt a csónakba, és hamarosan partot értek ott, ahová igyekeztek.
verso 22
Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság látta, hogy a kis csónak, amely a parton volt, már nincs ott. Jézus tanítványai mentek el vele, de Jézus nélkül.
verso 23
Csónakok érkeztek azonban Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.
verso 24
Amikor a sokaság látta, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a csónakjaikba, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.
verso 25
Mikor megtalálták a tenger másik partján, ezt kérdezték tőle: „Rabbi, mikor jöttél ide?”
verso 26
Jézus így válaszolt nekik: „Ti bizony nem azért kerestek, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok.
verso 27
Ne olyan ennivalóért dolgozzatok, amely tönkremegy, hanem olyanért, amely megmarad, és örök életet ad, és amelyet az Emberfia ad majd nektek. Ő az ugyanis, akiben az Atya, igen, az Isten a kedvét leli.”
verso 28
Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten a kedvét lelje bennünk?”
verso 29
Jézus ezt válaszolta nekik: „Ahhoz, hogy Isten kedvére legyetek, hinnetek kell abban, akit elküldött.”
verso 30
Így szóltak ezért hozzá: „Milyen jelet teszel, hogy láthassuk, és higgyünk neked? Mit fogsz véghez vinni?
verso 31
Ősapáink a mannát ették a pusztában, mint ahogy meg van írva: »Kenyeret adott nekik enni az égből.«”
verso 32
Jézus ezért ezt mondta nekik: „Higgyétek el, Mózes nem az égből való kenyeret adta nektek, hanem az én Atyám adja nektek az igazi, égből való kenyeret.
verso 33
Mert az Isten kenyere az, aki az égből jön le, és életet ad a világnak.”
verso 34
Erre ezt mondták neki: „Uram, mindig add nekünk ezt a kenyeret.”
verso 35
Jézus ezt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, az egyáltalán nem lesz éhes, és aki hisz bennem, soha nem lesz szomjas.
verso 36
De ahogy mondtam nektek, ti még láttatok is engem, mégsem hisztek.
verso 37
Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám fog jönni, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem űzöm el.
verso 38
Mert én nem azért jöttem le az égből, hogy a saját akaratomat cselekedjem, hanem annak az akaratát, aki küldött engem.
verso 39
Aki engem küldött, azt akarja, hogy senkit se veszítsek el azokból, akiket nekem adott, hanem hogy támasszam fel őket az utolsó napon.
verso 40
Mert az én Atyám azt akarja, hogy mindenkinek, aki elismeri a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”
verso 41
A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek, amiért ezt mondta: „Én vagyok az a kenyér, mely az égből jött le.”
verso 42
És elkezdték mondogatni: „Nem Jézus ez az ember, József fia, akinek ismerjük az apját és az anyját? Hogyhogy most azt mondja: »Én az égből jöttem le.«”
verso 43
Jézus így válaszolt nekik: „Ne zúgolódjatok tovább magatok között.
verso 44
Senki sem jöhet hozzám, csak ha vonzza őt az Atya, aki küldött engem. Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.
verso 45
Meg van írva a Prófétákban: »Mindegyiküket Jehova fogja tanítani.« Mindenki, aki figyel az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön.
verso 46
Nem mintha bárki is látta volna az Atyát, kivéve azt, aki az Istentől van. Ő látta az Atyát.
verso 47
Teljesen biztosak lehettek benne, hogy aki hisz, annak örök élete van.
verso 49
Ősapáitok a mannát ették a pusztában, és mégis meghaltak.
verso 50
De aki abból a kenyérből eszik, mely az égből jön le, nem fog meghalni.
verso 51
Én vagyok az az élő kenyér, mely az égből jött le. Ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog. És bizony a kenyér a testem, melyet azért adok, hogy a világ élhessen.”
verso 52
Ezután a zsidók vitatkozni kezdtek egymással, ezt mondva: „Hogyan adhatja nekünk a testét, hogy azt együk?”
verso 53
Így aztán Jézus ezt mondta nekik: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy ha nem eszitek az Emberfiának a testét, és nem isszátok a vérét, nem fogtok örök életet kapni.
verso 54
Aki a testemet eszi és a véremet issza, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
verso 55
Mert a testem igazi étel és a vérem igazi ital.
verso 56
Aki a testemet eszi és a véremet issza, egységben marad velem, én pedig ővele.
verso 57
Engem az élő Atya küldött el, és én az Atyának köszönhetően élek. Ehhez hasonlóan az is, akinek én vagyok a tápláléka, élni fog nekem köszönhetően.
verso 58
Ez az a kenyér, mely az égből jött le. Ez nem olyan kenyér, amilyet az ősapáitok ettek, és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké fog élni.”
verso 59
Ezeket akkor mondta, amikor egy kapernaumi zsinagógában tanított.
verso 60
Amikor a tanítványai ezt hallották, sokan közülük ezt mondták: „Botrányos, amiket mond. Ki képes ezt hallgatni?”
verso 61
Jézus azonban, mivel tudta, hogy a tanítványai zúgolódnak emiatt, megkérdezte tőlük: „Titeket ez megbotránkoztat?
verso 62
Mi lesz majd, ha látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt?
verso 63
A szellem az, ami életet ad, a testnek viszont semmi haszna sincs. Amiket mondtam nektek, a szent szellemtől van, és életet ad.
verso 64
De vannak köztetek néhányan, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.
verso 65
Még ezt is mondta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya lehetővé teszi neki.”
verso 66
Emiatt a tanítványai közül sokan visszatértek ahhoz, amit korábban csináltak, és nem követték őt többé.
verso 67
Jézus azért ezt mondta a tizenkét apostolnak: „Ti is el akartok menni?”
verso 68
Simon Péter így válaszolt neki: „Uram, kihez mennénk? A szavaid örök élethez vezetnek.
verso 69
Mi pedig elhittük és megtudtuk, hogy te vagy az Isten szentje.”
verso 70
Jézus így válaszolt nekik: „Hát nem én választottam ki mind a tizenkettőtöket? Egy közületek mégis rágalmazó.”
verso 71
Valójában Júdásról, Iskariót Simon fiáról beszélt, mert ez akarta őt elárulni, noha egyike volt a tizenkettőnek.
Libros
