János evangéliuma

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 4 → ⇥

verso 1

Mikor az Úr tudomást szerzett róla, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több embert tesz tanítvánnyá és keresztel meg, mint János

verso 2

– jóllehet maga Jézus nem keresztelt, csak a tanítványai –,

verso 3

elhagyta Júdeát, és elindult ismét Galileába.

verso 4

Szamárián kellett átmennie.

verso 5

Eljutott egy Sikár nevű szamáriai városhoz, amely annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob adott a fiának, Józsefnek.

verso 6

Ott volt Jákob kútja is. Jézus pedig az utazástól fáradtan leült a kúthoz. A hatodik óra körül járt az idő.

verso 7

Egy Szamáriából való asszony jött vizet húzni. Jézus ezt mondta neki: „Adj innom!”

verso 8

(A tanítványai ugyanis elmentek a városba ennivalót venni.)

verso 9

A szamáriai asszony ezért így szólt hozzá: „Hogyhogy te zsidó létedre inni kérsz tőlem, mikor én szamáriai asszony vagyok?” (A zsidók ugyanis szóba sem állnak a szamáriaiakkal.)

verso 10

Jézus ezt válaszolta neki: „Ha tudtad volna, hogy mi Isten ajándéka, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: »Adj innom!«, akkor te kérted volna őt, és ő életadó vizet adott volna neked.”

verso 11

Az asszony ezt mondta neki: „Uram, még vödröd sincs, hogy vizet húzz, a kút pedig mély. Honnan van hát az életadó vized?

verso 12

Csak nem vagy nagyobb Jákob ősapánknál, aki a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott a fiaival és az állataival együtt?”

verso 13

Jézus így válaszolt neki: „Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik.

verso 14

Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok majd neki, soha meg nem szomjazik, hanem a víz, amelyet én adok neki, olyan vízforrássá lesz benne, amely azért tör fel, hogy örök életet adjon.”

verso 15

Az asszony ezt mondta neki: „Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen állandóan ide jönnöm vizet húzni!”

verso 16

Jézus így szólt hozzá: „Menj, hívd a férjedet, és gyere ide vele együtt.”

verso 17

Az asszony ezt válaszolta: „Nincs férjem.” Jézus ezt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed.

verso 18

Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem a férjed. Ebben igazat mondtál.”

verso 19

Az asszony így szólt hozzá: „Uram, látom, hogy próféta vagy.

verso 20

Ősapáink ezen a hegyen imádták Istent, ti azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt.”

verso 21

Jézus ezt mondta neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.

verso 22

Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi viszont azt imádjuk, akit ismerünk, mert a megmentés a zsidókkal kezdődik.

verso 23

Mindamellett eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik így imádják őt.

verso 24

Isten szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk.”

verso 25

Az asszony ezt mondta neki: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, mindent nyíltan kijelent nekünk.”

verso 26

Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az.”

verso 27

Éppen ekkor érkeztek meg a tanítványai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszél. Persze egyikük sem kérdezte meg: „Mit akarsz az asszonytól?”, vagy: „Miért beszélsz vele?”

verso 28

Az asszony ekkor otthagyta a vizeskorsóját, elment a városba, és ezt mondta az embereknek:

verso 29

„Jöjjetek, lássatok egy embert, aki megmondta nekem mindazt, amit tettem. Talán csak nem ő a Krisztus?”

verso 30

Azok kimentek a városból, és odamentek Jézushoz.

verso 31

Közben a tanítványok így unszolták őt: „Rabbi, egyél!”

verso 32

Ő azonban ezt mondta nekik: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.”

verso 33

A tanítványok ezért ezt kérdezgették egymástól: „Csak nem hozott neki valaki enni?”

verso 34

Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem az akaratát annak, aki küldött engem, és hogy elvégezzem a munkáját.

verso 35

Nem azt mondjátok, hogy még négy hónap van az aratásig? Én pedig azt mondom nektek: Nézzétek a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra.

verso 36

Az arató már megkapta a bérét, és örök életre gyűjt termést, hogy együtt örüljön a magvető és az arató.

verso 37

Mert igaz a mondás: más a magvető, és más az arató.

verso 38

Elküldtelek benneteket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradoztatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő fáradozásuknak veszitek a hasznát.”

verso 39

Abban a városban pedig sokan hittek benne a szamáriaiak közül amiatt, hogy az asszony így tanúskodott nekik: „Megmondta nekem mindazt, amit tettem.”

verso 40

Amikor pedig a szamáriaiak odaértek hozzá, megkérték, hogy maradjon náluk, és ott maradt két napig.

verso 41

Annak köszönhetően, amit ő mondott, még többen hittek,

verso 42

és ezt mondták az asszonynak: „Már nemcsak a te szavaid miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk őt, és tudjuk, hogy valóban ez az ember a világ megmentője.”

verso 43

A két nap elteltével elment onnan Galileába.

verso 44

(Jézus egyébként maga mondta, hogy a prófétát nem tisztelik a saját hazájában.)

verso 45

Amikor pedig megérkezett Galileába, a galileaiak szívesen fogadták őt, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, ugyanis ők is elmentek az ünnepre.

verso 46

Aztán ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt pedig egy királyi tisztviselő, akinek beteg volt a fia Kapernaumban.

verso 47

Amikor ez az ember meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába jött, elment hozzá, és megkérte, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt.

verso 48

Jézus azonban ezt mondta neki: „Ti csak akkor hisztek, ha jeleket és csodákat láttok.”

verso 49

A királyi tisztviselő ezt mondta neki: „Uram, gyere el, még mielőtt meghal a gyermekem!”

verso 50

Jézus ezt mondta neki: „Menj, él a fiad.” Az ember hitt Jézus szavainak, és elment.

verso 51

Még úton volt, amikor a rabszolgái eléje jöttek, hogy elmondják, él a fia.

verso 52

Megkérdezte őket, hogy melyik órában lett jobban. Ők ezt mondták neki: „Tegnap, a hetedik órában ment le a láza.”

verso 53

Ebből az apa tudta, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus ezt mondta neki: „Él a fiad.” Ezért ő is, és az egész háznépe is hívő lett.

verso 54

Ez volt a második jel, amelyet Jézus tett, amikor elment Júdeából Galileába.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21