⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
János evangéliuma
capítulo 11
verso 1
Volt egy Lázár nevű ember, aki beteg volt. Betániából, Máriának és a testvérének, Mártának a falujából származott.
verso 2
Ez az a Mária volt, aki illatos olajat öntött az Úrra, és a hajával szárazra törölte a lábát. Az ő testvére, Lázár volt beteg.
verso 3
Lázár lánytestvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, akit szeretsz, beteg.”
verso 4
De Jézus ennek hallatán így szólt: „Ez a betegség nem azért van, hogy halál legyen a vége, hanem az Isten dicsőségére van, hogy az Isten Fia megdicsőüljön általa.”
verso 5
Jézus pedig szerette Mártát, valamint Márta lánytestvérét és Lázárt.
verso 6
Amikor azonban meghallotta, hogy Lázár beteg, mégis ott maradt még két napig, ahol volt.
verso 7
Majd ezt mondta a tanítványoknak: „Menjünk ismét Júdeába.”
verso 8
A tanítványok ezt kérdezték tőle: „Rabbi, most akartak megkövezni a júdeaiak, és megint odamész?”
verso 9
Jézus így válaszolt: „Nem 12 órán át tart a nappal? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg semmiben, mert látja ennek a világnak a világosságát.
verso 10
De ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs meg benne a világosság.”
verso 11
Miután ezeket elmondta, hozzátette: „Lázár, a barátunk elaludt, de odamegyek, hogy felébresszem.”
verso 12
A tanítványok erre ezt mondták neki: „Uram, ha alszik, rendbe fog jönni.”
verso 13
Csakhogy Jézus Lázár haláláról beszélt. Ők azonban azt hitték, arról beszél, hogy alszik.
verso 14
Ekkor Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,
verso 15
és én örülök, hogy nem voltam ott, mert így erősödni fog a hitetek. De menjünk el hozzá.”
verso 16
Ezért Tamás, akit Ikernek hívtak, ezt mondta a többi tanítványnak: „Menjünk el mi is, hogy vele együtt haljunk meg!”
verso 17
Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.
verso 18
Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy három kilométerre.
verso 19
A zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt.
verso 20
Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária azonban otthon maradt.
verso 21
Márta ezt mondta Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
verso 22
De még most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked.”
verso 23
Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.”
verso 24
Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.”
verso 25
Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, életre fog kelni,
verso 26
és mindaz, aki él és hisz bennem, nem fog meghalni soha. Hiszel ebben?”
verso 27
Ő ezt mondta neki: „Igen, Uram. Hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, az, aki eljön a világba.”
verso 28
Miután ezt mondta, Márta elment, félrehívta a testvérét, Máriát, és ezt mondta neki: „Itt a tanító, és hív téged.”
verso 29
Ennek hallatára Mária gyorsan felkelt, és már ment is Jézushoz.
verso 30
Jézus még nem ment be a faluba, hanem még ott volt, ahol Márta találkozott vele.
verso 31
Amikor a zsidók – akik együtt voltak Máriával a házban, és vigasztalták őt – látták, hogy gyorsan felkel és kimegy, utánamentek, mert azt hitték, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
verso 32
Ahogy Mária oda ért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, leborult a lábához, és ezt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”
verso 33
Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és hogy a zsidók is sírnak, akik vele jöttek, sóhajtott magában, és zaklatott lett.
verso 34
Így szólt: „Hová tettétek?” Ezt mondták neki: „Uram, gyere és nézd meg!”
verso 36
Erre a zsidók elkezdték mondogatni: „Nézzétek, mennyire szerette őt!”
verso 37
Némelyikük azonban ezt mondta: „Ha a vak szemét meggyógyította, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?”
verso 38
Ezután Jézus ismét sóhajtott magában, és a sírhoz ment. Ez valójában egy barlang volt, és egy kő volt nekitámasztva.
verso 39
Így szólt Jézus: „Vegyétek el a követ!” Márta, a halottnak a testvére ezt mondta neki: „Uram, most már biztosan szaga van, hiszen ez már a negyedik nap.”
verso 40
Jézus így válaszolt neki: „Nem mondtam neked, hogy ha hiszel, látni fogod az Isten dicsőségét?”
verso 41
Elvették hát a követ. Jézus pedig felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál!
verso 42
Igaz, tudom, hogy mindig meghallgatsz. Ezt csak az itt álló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”
verso 43
És miután elmondta ezeket, hangosan ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!”
verso 44
A halott férfi ekkor kijött, a lába és a keze pólyákkal volt bekötve, az arca pedig egy kendővel volt körültekerve. Jézus ezt mondta: „Vegyétek le róla a pólyákat, hadd menjen!”
verso 45
Ezért azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához, sokan hittek Jézusban, amikor látták, mit tett.
verso 46
Néhányan azonban elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.
verso 47
A magas rangú papok és a farizeusok ezért összehívták a szanhedrint, és ezt kérdezték: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.
verso 48
Ha nem teszünk ellene semmit, mindenki hinni fog benne, a rómaiak pedig eljönnek, és elveszik tőlünk a helyünk meg a nemzetünk feletti hatalmat.”
verso 49
Egyikük azonban, Kajafás, aki a főpap volt abban az évben, ezt mondta nekik: „Ti semmit sem tudtok,
verso 50
és nem gondoltok bele, hogy a hasznotokra van, ha egy ember hal meg a népért, és nem az egész nemzet pusztul el.”
verso 51
Ezt azonban nem saját magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az évben, arról prófétált, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért,
verso 52
és nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy az Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
verso 53
Attól a naptól kezdve összeesküvést szőttek, hogy megöljék őt.
verso 54
Jézus ezért nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók közt, hanem elment a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt a tanítványokkal.
verso 55
Közel volt pedig a zsidók pászkája, és sokan mentek fel vidékről Jeruzsálembe a pászka előtt, hogy szertartásilag megtisztuljanak.
verso 56
Keresték Jézust, és ahogy a templomban álldogáltak, ezt mondták egymásnak: „Mi a véleményetek? Lehet, hogy el sem jön az ünnepre?”
verso 57
A magas rangú papok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak ki, hogy ha valaki megtudja, hol van Jézus, jelentse, hogy elfoghassák.
Libros
