⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

János evangéliuma

chapter 11


Chapters:


verse #1

Volt egy Lázár nevű ember, aki beteg volt. Betániából, Máriának és a testvérének, Mártának a falujából származott.


verse #2

Ez az a Mária volt, aki illatos olajat öntött az Úrra, és a hajával szárazra törölte a lábát. Az ő testvére, Lázár volt beteg.


verse #3

Lázár lánytestvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, akit szeretsz, beteg.”


verse #4

De Jézus ennek hallatán így szólt: „Ez a betegség nem azért van, hogy halál legyen a vége, hanem az Isten dicsőségére van, hogy az Isten Fia megdicsőüljön általa.”


verse #5

Jézus pedig szerette Mártát, valamint Márta lánytestvérét és Lázárt.


verse #6

Amikor azonban meghallotta, hogy Lázár beteg, mégis ott maradt még két napig, ahol volt.


verse #7

Majd ezt mondta a tanítványoknak: „Menjünk ismét Júdeába.”


verse #8

A tanítványok ezt kérdezték tőle: „Rabbi, most akartak megkövezni a júdeaiak, és megint odamész?”


verse #9

Jézus így válaszolt: „Nem 12 órán át tart a nappal? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg semmiben, mert látja ennek a világnak a világosságát.


verse #10

De ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs meg benne a világosság.”


verse #11

Miután ezeket elmondta, hozzátette: „Lázár, a barátunk elaludt, de odamegyek, hogy felébresszem.”


verse #12

A tanítványok erre ezt mondták neki: „Uram, ha alszik, rendbe fog jönni.”


verse #13

Csakhogy Jézus Lázár haláláról beszélt. Ők azonban azt hitték, arról beszél, hogy alszik.


verse #14

Ekkor Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,


verse #15

és én örülök, hogy nem voltam ott, mert így erősödni fog a hitetek. De menjünk el hozzá.”


verse #16

Ezért Tamás, akit Ikernek hívtak, ezt mondta a többi tanítványnak: „Menjünk el mi is, hogy vele együtt haljunk meg!”


verse #17

Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.


verse #18

Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy három kilométerre.


verse #19

A zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt.


verse #20

Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária azonban otthon maradt.


verse #21

Márta ezt mondta Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.


verse #22

De még most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked.”


verse #23

Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.”


verse #24

Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.”


verse #25

Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, életre fog kelni,


verse #26

és mindaz, aki él és hisz bennem, nem fog meghalni soha. Hiszel ebben?”


verse #27

Ő ezt mondta neki: „Igen, Uram. Hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, az, aki eljön a világba.”


verse #28

Miután ezt mondta, Márta elment, félrehívta a testvérét, Máriát, és ezt mondta neki: „Itt a tanító, és hív téged.”


verse #29

Ennek hallatára Mária gyorsan felkelt, és már ment is Jézushoz.


verse #30

Jézus még nem ment be a faluba, hanem még ott volt, ahol Márta találkozott vele.


verse #31

Amikor a zsidók – akik együtt voltak Máriával a házban, és vigasztalták őt – látták, hogy gyorsan felkel és kimegy, utánamentek, mert azt hitték, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.


verse #32

Ahogy Mária oda ért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, leborult a lábához, és ezt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”


verse #33

Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és hogy a zsidók is sírnak, akik vele jöttek, sóhajtott magában, és zaklatott lett.


verse #34

Így szólt: „Hová tettétek?” Ezt mondták neki: „Uram, gyere és nézd meg!”


verse #35

Jézus könnyekre fakadt.


verse #36

Erre a zsidók elkezdték mondogatni: „Nézzétek, mennyire szerette őt!”


verse #37

Némelyikük azonban ezt mondta: „Ha a vak szemét meggyógyította, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?”


verse #38

Ezután Jézus ismét sóhajtott magában, és a sírhoz ment. Ez valójában egy barlang volt, és egy kő volt nekitámasztva.


verse #39

Így szólt Jézus: „Vegyétek el a követ!” Márta, a halottnak a testvére ezt mondta neki: „Uram, most már biztosan szaga van, hiszen ez már a negyedik nap.”


verse #40

Jézus így válaszolt neki: „Nem mondtam neked, hogy ha hiszel, látni fogod az Isten dicsőségét?”


verse #41

Elvették hát a követ. Jézus pedig felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál!


verse #42

Igaz, tudom, hogy mindig meghallgatsz. Ezt csak az itt álló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”


verse #43

És miután elmondta ezeket, hangosan ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!”


verse #44

A halott férfi ekkor kijött, a lába és a keze pólyákkal volt bekötve, az arca pedig egy kendővel volt körültekerve. Jézus ezt mondta: „Vegyétek le róla a pólyákat, hadd menjen!”


verse #45

Ezért azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához, sokan hittek Jézusban, amikor látták, mit tett.


verse #46

Néhányan azonban elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.


verse #47

A magas rangú papok és a farizeusok ezért összehívták a szanhedrint, és ezt kérdezték: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.


verse #48

Ha nem teszünk ellene semmit, mindenki hinni fog benne, a rómaiak pedig eljönnek, és elveszik tőlünk a helyünk meg a nemzetünk feletti hatalmat.”


verse #49

Egyikük azonban, Kajafás, aki a főpap volt abban az évben, ezt mondta nekik: „Ti semmit sem tudtok,


verse #50

és nem gondoltok bele, hogy a hasznotokra van, ha egy ember hal meg a népért, és nem az egész nemzet pusztul el.”


verse #51

Ezt azonban nem saját magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az évben, arról prófétált, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért,


verse #52

és nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy az Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.


verse #53

Attól a naptól kezdve összeesküvést szőttek, hogy megöljék őt.


verse #54

Jézus ezért nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók közt, hanem elment a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt a tanítványokkal.


verse #55

Közel volt pedig a zsidók pászkája, és sokan mentek fel vidékről Jeruzsálembe a pászka előtt, hogy szertartásilag megtisztuljanak.


verse #56

Keresték Jézust, és ahogy a templomban álldogáltak, ezt mondták egymásnak: „Mi a véleményetek? Lehet, hogy el sem jön az ünnepre?”


verse #57

A magas rangú papok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak ki, hogy ha valaki megtudja, hol van Jézus, jelentse, hogy elfoghassák.

Chapters:


Books