⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
János evangéliuma
11. fejezet
1. vers
Volt egy Lázár nevű ember, aki beteg volt. Betániából, Máriának és a testvérének, Mártának a falujából származott.
2. vers
Ez az a Mária volt, aki illatos olajat öntött az Úrra, és a hajával szárazra törölte a lábát. Az ő testvére, Lázár volt beteg.
3. vers
Lázár lánytestvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, akit szeretsz, beteg.”
4. vers
De Jézus ennek hallatán így szólt: „Ez a betegség nem azért van, hogy halál legyen a vége, hanem az Isten dicsőségére van, hogy az Isten Fia megdicsőüljön általa.”
5. vers
Jézus pedig szerette Mártát, valamint Márta lánytestvérét és Lázárt.
6. vers
Amikor azonban meghallotta, hogy Lázár beteg, mégis ott maradt még két napig, ahol volt.
7. vers
Majd ezt mondta a tanítványoknak: „Menjünk ismét Júdeába.”
8. vers
A tanítványok ezt kérdezték tőle: „Rabbi, most akartak megkövezni a júdeaiak, és megint odamész?”
9. vers
Jézus így válaszolt: „Nem 12 órán át tart a nappal? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg semmiben, mert látja ennek a világnak a világosságát.
10. vers
De ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs meg benne a világosság.”
11. vers
Miután ezeket elmondta, hozzátette: „Lázár, a barátunk elaludt, de odamegyek, hogy felébresszem.”
12. vers
A tanítványok erre ezt mondták neki: „Uram, ha alszik, rendbe fog jönni.”
13. vers
Csakhogy Jézus Lázár haláláról beszélt. Ők azonban azt hitték, arról beszél, hogy alszik.
14. vers
Ekkor Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,
15. vers
és én örülök, hogy nem voltam ott, mert így erősödni fog a hitetek. De menjünk el hozzá.”
16. vers
Ezért Tamás, akit Ikernek hívtak, ezt mondta a többi tanítványnak: „Menjünk el mi is, hogy vele együtt haljunk meg!”
17. vers
Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.
18. vers
Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy három kilométerre.
19. vers
A zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt.
20. vers
Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária azonban otthon maradt.
21. vers
Márta ezt mondta Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22. vers
De még most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked.”
23. vers
Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.”
24. vers
Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.”
25. vers
Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, életre fog kelni,
26. vers
és mindaz, aki él és hisz bennem, nem fog meghalni soha. Hiszel ebben?”
27. vers
Ő ezt mondta neki: „Igen, Uram. Hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, az, aki eljön a világba.”
28. vers
Miután ezt mondta, Márta elment, félrehívta a testvérét, Máriát, és ezt mondta neki: „Itt a tanító, és hív téged.”
29. vers
Ennek hallatára Mária gyorsan felkelt, és már ment is Jézushoz.
30. vers
Jézus még nem ment be a faluba, hanem még ott volt, ahol Márta találkozott vele.
31. vers
Amikor a zsidók – akik együtt voltak Máriával a házban, és vigasztalták őt – látták, hogy gyorsan felkel és kimegy, utánamentek, mert azt hitték, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32. vers
Ahogy Mária oda ért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, leborult a lábához, és ezt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”
33. vers
Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és hogy a zsidók is sírnak, akik vele jöttek, sóhajtott magában, és zaklatott lett.
34. vers
Így szólt: „Hová tettétek?” Ezt mondták neki: „Uram, gyere és nézd meg!”
36. vers
Erre a zsidók elkezdték mondogatni: „Nézzétek, mennyire szerette őt!”
37. vers
Némelyikük azonban ezt mondta: „Ha a vak szemét meggyógyította, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?”
38. vers
Ezután Jézus ismét sóhajtott magában, és a sírhoz ment. Ez valójában egy barlang volt, és egy kő volt nekitámasztva.
39. vers
Így szólt Jézus: „Vegyétek el a követ!” Márta, a halottnak a testvére ezt mondta neki: „Uram, most már biztosan szaga van, hiszen ez már a negyedik nap.”
40. vers
Jézus így válaszolt neki: „Nem mondtam neked, hogy ha hiszel, látni fogod az Isten dicsőségét?”
41. vers
Elvették hát a követ. Jézus pedig felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál!
42. vers
Igaz, tudom, hogy mindig meghallgatsz. Ezt csak az itt álló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”
43. vers
És miután elmondta ezeket, hangosan ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!”
44. vers
A halott férfi ekkor kijött, a lába és a keze pólyákkal volt bekötve, az arca pedig egy kendővel volt körültekerve. Jézus ezt mondta: „Vegyétek le róla a pólyákat, hadd menjen!”
45. vers
Ezért azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához, sokan hittek Jézusban, amikor látták, mit tett.
46. vers
Néhányan azonban elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.
47. vers
A magas rangú papok és a farizeusok ezért összehívták a szanhedrint, és ezt kérdezték: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.
48. vers
Ha nem teszünk ellene semmit, mindenki hinni fog benne, a rómaiak pedig eljönnek, és elveszik tőlünk a helyünk meg a nemzetünk feletti hatalmat.”
49. vers
Egyikük azonban, Kajafás, aki a főpap volt abban az évben, ezt mondta nekik: „Ti semmit sem tudtok,
50. vers
és nem gondoltok bele, hogy a hasznotokra van, ha egy ember hal meg a népért, és nem az egész nemzet pusztul el.”
51. vers
Ezt azonban nem saját magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az évben, arról prófétált, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért,
52. vers
és nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy az Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
53. vers
Attól a naptól kezdve összeesküvést szőttek, hogy megöljék őt.
54. vers
Jézus ezért nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók közt, hanem elment a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt a tanítványokkal.
55. vers
Közel volt pedig a zsidók pászkája, és sokan mentek fel vidékről Jeruzsálembe a pászka előtt, hogy szertartásilag megtisztuljanak.
56. vers
Keresték Jézust, és ahogy a templomban álldogáltak, ezt mondták egymásnak: „Mi a véleményetek? Lehet, hogy el sem jön az ünnepre?”
57. vers
A magas rangú papok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak ki, hogy ha valaki megtudja, hol van Jézus, jelentse, hogy elfoghassák.
Könyvek
